Bieber Mária: Holnap
Holnap

Holnapom nyílva nyíló virágát,
gyümölcsdajkáló lombkoronáját
törzsem ma még egyenesen tartja
a szélcakkozta felhő-magasba.

Múltamba kapaszkodó gyökérzet
táplál és növeszt. Ez a természet
rendje. Egy vagyunk hetedíziglen.
S bár szaporodó évgyűrűimben

egyre több már a göcsört, a sebhely,
állom még a próbát a szelekkel,
csak szívem barázdáltabb és bőröm:
léleksebkéreg nő a fatörzsön.

S ahogy egy szomszéd kertbe hajló ág
hulló lombjával hullnak az órák,
föl aligha foghatom, csak érzem:
életvetés minden szenvedésem.

S minthogy szomszédos a föld az éggel,
jövőágam a felhőkig ér fel,
s kibújik a mulandóság résén,
áthajlik a Mennynek kerítésén.

Gyökereim álmodnak a földben,
vihar tépi, szaggatja a törzsem,
de ágaim már ma és majd holnap
aranyvirágokat virágoznak.

Rákospalota, 2014. szept. 25. csütörtök
3649
Oroszlan08 - 2014. szeptember 26. 19:18:32

Kedves Mária!
Ó de szépen írtál Úgy érzem önmagadról szól, a holnapokról, ami " áthajlik a Mennynek kerítésén."

Szeretettel gratulálok: Ica

4622
Simon Erzsi - 2014. szeptember 26. 14:54:47

Kedves Hespera!
Gyönyörű lombos fád, remélem még nagyon sokáig növeszti arany virágait a holnapoknak.
Szeretettel gratulálok gyönyörű versedhez. Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.