Cs. Nagy László: Ember szonett
Ember szonett

Büszke homlokán ék-fények feszülnek,
lélek párnáin nyugszik a végtelen.
Vállán ezrednyi sors-gondok megülnek,
meggondolt, bátor és néha szertelen.

Már kőbe faragta önmaga mását,
épített ezernyi tornyot, szebb jövőt.
Gépet, templomot és lángoló máglyát,
nevelt árvát és félte az üldözőt.

Földig hajolt nehéz függönyök előtt,
játszott nagyurat, bohócot és lakájt,
barátot, békét, háborút, sok viszályt,

apát, szeretőt, katonát és Istent,
ült trónon, szekéren, hegytetőn, kincsen
lám mégis, elesettebb nála nincsen.
4736
Hespera - 2014. október 01. 22:56:45

Kedves Titus56!
Szeretettel gratulálok remek szonettedhez.
Hespera

3300
kandracs roza - 2014. október 01. 13:49:31

Kedves László..remek igaz vers..gratulálok.Rose

2952
bruxinelli - 2014. október 01. 08:06:18

Lám mennyi mindent kipróbál az "ember" nemzedékeken keresztül s mégsem tökéletes.

Szeretettel gratulálok, Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.