Tóthné Földesi Ilona: Érted
Érted

Bíborban ment érted a hajnal,
narancsillatot hordozó szél.
Ősszel elpirult sok levél
a gyönyör múló szőnyegén.

Kócos mosolyodat szeretem,
illatod, mikor belengi szobám,
s itt hagyod, küldöm majd érted.
Tó tükrében vetkezem néked,

gyöngyöt aggat rám a csobogás.
A fény kristálypohárban csiszolt,
felkelnek mélyéről a nappalok ,
de éjszakáimtól elborzadok,

szürkületben csak álmodozom.
Hervadó gyönyörök lehelete
érted lélegzik, már a fák levele
hajlongó füveken térdepel.
3649
Oroszlan08 - 2014. október 10. 19:08:11

Köszönöm Lexikém a gratulációdat.
Szeretettel: Ica

3300
kandracs roza - 2014. október 10. 12:27:47

Kedves Icuskám...Nagyon szép versedhez gratulálok..Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.