Tóthné Földesi Ilona: Kő voltam
Kő voltam

csak kő voltam
kiben megbotlottál
homokóra
melyben pereg
a vágy homok helyett
néma hangszer
ki magáért hal meg
egyedül a rózsaszára
miről lehullott virága
harangvirág szája
mely lilán beleborzong
önmagába
vagy csak árnyék
az utcasarkon befordulva
lettem sóhaj
lehullott morzsa
ami a koldusnak juthat
lettem kegyelem
filléres adósság
üres zsebekben
rájöttem kő voltam
hogy ezt mind kibírtam
4622
Simon Erzsi - 2014. október 17. 08:10:29

Kedves Ilonkám!
Kő voltál, gyémántkő lettél!!! Szeretettel olvastam vallomásodat. Nagyon szép gondolatok .
Gratulálok, és szeretettel gondolok Rád. Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.