Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Szegénykém.?
Szegénykém.?

Kopott ruhában
a falhoz támaszkodva
mosolyogva beszél
magában
Magában ,de valakivel
kiről azt hiszi
az a valaki
majd vissza szól neki
Szegénykém,
gondolom magamban
de újra gondolom
nem ő a szegény , már
másként gondolom
Ő megtalálta
beszélgető társát
a maga magányát
s mivel nem beszélt
vele senki se
az idővel elegyedett
beszélgetésbe
Nem,nem ő a
szegényke.
Te és én,akik
még tudunk,de
nem elegyedünk
egymással beszédbe
Mint a fából faragott
fafigurák,úgy állunk
egymás mellett,órákon át
Szegénykém,te csak beszéljél
Kik most kinevetnek,holnap
ők is, magukkal magukban
mosolyogva beszélgetnek.

Kondoros.2014.október,16.
4694
Rzsike - 2014. október 20. 14:46:16

Veronika!
Az évek múlásával,már ezek a gondolatok kerűlnek elötérbe.
Köszönöm,hogy olvastál.Rzsike.

4694
Rzsike - 2014. október 18. 15:05:59

Ilyen a világ és jó nekem,hogy vagytok még kik megérzitek,ez így nem jó.
Köszönöm zsermen Smile
Köszönöm Ica Smile

Úgy érzem ilyenkor semmi sem felesleges,mindég jó a világ felé egy elküldött üzenet,. _ Smile

3649
Oroszlan08 - 2014. október 17. 22:42:36

Kedves Rzsike!
Megható és egyben bölcs sorokat írtál le a versedben. Élmény volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: Ica

4694
Rzsike - 2014. október 17. 15:55:38

Egy nénikét láttam körűlbelűl ilyen helyzetben.Utána magunkra néztem akik öt nézték.
Erre a gondolatra jutottam,nem nem Ö a szegényke,.
Köszönöm,hogy megértettél Kedves Hespera.
Rzsike

4736
Hespera - 2014. október 17. 13:57:17

Kedves Rzsike!
Gratulálok lényeglátó és kimondó Versedhez.
Elszoruló szívvel olvastam, s nagyon igazat adtam Neked.
Köszönöm, hogy ezt így meg tudtad mutatni nekünk.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.