M. Laurens: KALAMÁRIS
KALAMÁRIS
( Nagyapám emlékére )

Divatja múlt kalamáris,
jelképként is oly banális,
egy hasztalan tárgy mára már,
Nagyapám íróasztalán.
Tintája régen elfogyott,
az asztalon hagyott nyomot:
néhány kortól fakult pacát,
mi felidézi Nagyapát.

Árva lett a kalamáris,
kimondva ez oly banális,
de bennem tündérkort idéz,
hol tollat fog egy férfikéz,
és papírra vet néhány szót
–születésemkor már nem volt–
Leírja csendben, s tétován:
Jóember légy majd, unokám!

újraköltve: Pest-Buda 2014. október 17.

/center>
3872
M Laurens - 2014. október 24. 16:22:00

Kedves Ica és Viola!
Köszönöm szépen, hogy nálam jártatok, és szavaitokkal megtiszteltetek.
/ Miklós /

277
farkas viola - 2014. október 23. 06:56:59

Kedves Miklós!
Meghatódtam emlék-verseden, el is gondolkoztam. Én nem ismertem egyik nagyapámat sem!
Szeretettel: Viola In Love

3649
Oroszlan08 - 2014. október 21. 21:33:16

Kedves Miklós!
Nagyon meghatódtam e szép, koránt sem banális megemlékezéseden.
Szeretettel gratulálok: Ica

3872
M Laurens - 2014. október 21. 20:03:06

KÖSZÖNÖM SZÉPEN VALAMENNYIŐTÖKNEK az olvasást és a megtisztelő jó szót!
/ Miklós /

4736
Hespera - 2014. október 21. 17:12:43

Kedves Miklós!
Tartalmilag, formailag tetszik kidolgozott, újradolgozott Versed.
Gratulálok!
Hespera

4991
bogyi - 2014. október 21. 15:00:47

Nagyon szép megemlékezést írtál ! Szívből gratulálok! üdv: ÉvaSmile

3681
gyongy - 2014. október 20. 21:20:06

Szívhez szólóan szépséges megemlékezés és nem banális, gyönyörű a kalamáris! (ici-pici hibucit találtam. "Nagyapán"Smile ugye nem baj, ha jelzem?) Szeretettel: gyöngy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.