Tóthné Földesi Ilona: Kitörni vágyunk
Kitörni vágyunk

A sötét elviselhetetlen mélyén
mélázva megbújik a rend.
Hintik a földre az angyalok,
fekete románc gyöngyeit.
Feljajdul bennünk a csend.
Ki-ki magáért könnyezik.
Kéjes, álmos az éjszaka.
A kitörni vágyó dalban
messze, egy forró pontban,
felröppent bús sóhaj.
Kár tagadni, ilyenek vagyunk.
Tengernyi könnyben ázunk,
de lánggá, sólyommá válunk,
ha feltámad a mézízű reggel
a legtisztább, legemberibb.
Titkon ránk mosolyog a szeretet.
3649
Oroszlan08 - 2014. november 15. 11:51:10

Kedves Terike!
Bizony, bizony ha nem mi szeretünk, akkor miért várjuk el, hogy más szeressen.?
Köszönöm, hogy olvastál, üdvözlettel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2014. november 15. 11:48:21

Drága Gyöngy!
Köszönöm kedves soraidat,Heart hogy velem érzel.
Szeretettel: Iica

3649
Oroszlan08 - 2014. november 15. 11:43:50

Kedves Katalin!

Isteni rend van a Földön. Mi emberek nem is vesszük észre,
csak siránkozunk. Viszont a szeretet ereje, mindent megold.
Köszönöm a gratulációdat.
Szeretettel: Ica

277
farkas viola - 2014. november 15. 06:26:23

Kedves Ica!
Igaz, nagyon igaz a versed.
Szeretettel: Viola Rose

498
kovesdiferencne - 2014. november 14. 21:41:16

Kedves Ica!
Nagyon fontos a "szeretet"!
Akinek az nem jut...az boldogtalan.
Ne felejtsünk el adni is....!
Szeretettel:K.Teri

3681
gyongy - 2014. november 14. 19:52:41

"Titkon ránk mosolyog a szeretet."

Kedves Ica!
Az utolsó sorod végképp megfogott, ezért is idéztelek. Talán nem mindig vesszük észre, pedig kellene, s talán kevesebbszer jajdulna fel a csend. Szép verset írtál, emberit.
Szeretettel: gyöngy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.