Gyöngy: Általszel...
Általszel...

És jött a hajnal, osonó pirkadattal,
hűvös szellő játszott, félig holt levelek
erein rezge dallamot, s míg hallgatta,
lélekbugyrait lassan bejárták neszek.

És jó volt még ébredni. Mélyet lélegzeni.
Eggyé váltan szállani madárcsicsergéssel,
lélekszárnyakat bontva, kicsit még repülni
letűnő álmokkal, túl minden messzeségen.

És jó volt őrizni álmodott álmokat,
miket meghagyott még az éj, s a képzelet
karjában féltve ringatott, mint órákat,
míg haldokló remél, de léte enyészet.

És mégis, mégis. Még utószor se adná fel,
végső sóhajig, s szempilláin élte hal el.
És minden, sötétbe nyúló alkonyi estet
születve meghaló hajnalokkal általszel.
3681
gyongy - 2014. november 20. 20:52:27

Köszönöm Ica! Szeretettel: gyöngySmile

3649
Oroszlan08 - 2014. november 18. 22:46:25

Kedves Gyöngy!
Mély, szomorú érzelmeket adtál át, nagyon szépen.
Szeretettel gratulálok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.