Cs. Nagy László: Kétkedés szonett
Kétkedés szonett

Ahogy tűlevelek tövén cseppen a gyanta
úgy cseppenek Belőled vissza önmagamba,
mint olajfák fénylő levelein az álom,
elillan s a nincsben magamat nem találom.

A szivárvány áthajol a pipacs-halálon,
a felhő is, szemöldökére holdsugárt von,
összehordom magam égig-zengő halomba,
Érted felgyújtom fénylő máglyámat naponta,

a hamuból tegnapi szél csihol parazsat,
haloványan piroslik tőle a pirkadat,
és kiűzetett lelkem ring egy tűz-korálon.

Átléphetek lángolva Benned a halálon,
vagy csak kétkedésemben voltál egy álom,
belém égetve tünékeny-könnyű árnyadat.
3439
titus56 - 2014. december 04. 08:15:48

Csók és ölelgetésesség mindőtöknek. Köszönöm.

4993
Vali-mami - 2014. december 04. 00:29:04

Kedves László !

Ez is remekmű.

....pipacs-halál
....tűz-korál

micsoda láttatás....

Írjál még sokat!
Nagyon sokat!!!

Üdvözlettel:Vali m.

3872
M Laurens - 2014. december 03. 17:59:55

Nagyon elmaradtam kedves Barátom Smile
Kár lett volna kihagynom ezt a remek szonettet.
Köszönet érte!
/ Miklós /

3175
Morgen - 2014. november 26. 18:40:32

Kedves Laci!

Nem ragozom. Tetszik!

Üdv: Péter

3392
lambrozett - 2014. november 25. 20:19:23

Jó ez a szonett, kedves László. Smile Teli sejtelmességgel, lélekkel, érzékenységgel, kétség-lobogással. Örömmel olvastalak. Üdv. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.