Tóthné Földesi Ilona: Minden napra legyen
Minden napra legyen

Zsigereinkben századok nyugszanak.
Áldott a föld, mely kalászt ringatott,
folyókat, szívet, kenyeret adott.
Fohászt mondok, hogy a dal, a kenyér
keserű ne legyen, kovásztalan,
könnyekkel dagasztott, sótalan.
Legyen könnyű asszonyi kéz,
mely keresztet rajzol sercegve,
síró jelet az illatos kenyérre.
Ha nincs már asszonyod, sem
asztalod, sem fekhelyed,
könnyű mondani, húzz a nadrágszíjon.
Ne legyen takaró újságpapírod,
elmozdíthatatlan a szenvedés.
Béke legyen velünk, minden nap kenyér.
Az alkonyból hozzánk költözik
a remény,
a harmatos pirkadat, az éber ész.
277
farkas viola - 2014. november 25. 09:23:48

Kedves Ica!
Szép versedet tetszéssel olvastam. Kívánom, hogy így legyen.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.