Móritz Mátyás: Változások kora
Változások kora
avagy: lélekpróbáló idők

A változások minden régit elsöpörnek,
és bennünk a képtelen remények teremnek;
miközben az ősi ösztönök előtörnek,
és a múlt kísértetei mind megjelennek.

Nincs két egyforma éjszaka, és napenyészet,
változatosabb minden az égboltozatnál;
a sok kicsi részben nem látjuk az egészet,
ilyenkor mit is mondhatnék, -mit is mondhatnál.

Nem maradt idő hátrafelé tekingetni,
nincs is türelem magunk újrateremteni;
nem is tudunk az életünkkel számot vetni,
a szavak sem képesek bármit jelenteni.

Keressük a változások horizontját,
és megpróbálunk individuumok maradni;
istenek nem viselik az emberek gondját,
hagyja csak őket az árnyak után szaladni.

Hatalmas változások vannak készülőben,
amit nem tudunk méltányolni kellőképpen;
isten nincs a múltban, sem a gazdag jövőben,
ahol meg lesz szabva minden, -pontosan, szépen.

Hiába húznánk meg a határvonalakat,
mi, a bukott és kitépett szárnyú angyalok;
fölöttünk csak az ellenséges gépmadarak,
és mi őket fűrkésszük, -a nyughatatlanok.

Megszűnt örök igényünk lenni a Thanatosz,
nem is hallgatunk a Szent Szellem beszédére;
minden relatív, formaság, és viszonylagos,
a közömbösség vezet a világvégére.

Még az isteni kíértések sem gyötörnek,
a méltóságunk nem valóságos, -nem színarany;
az emberek a nyomorba beletörődnek,
a költő is, aki nem tárgy, és nem is alany.

2014. December 10. Szerda
Budapest, Csepel
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.