Tóthné Földesi Ilona: Éjféli mise
Éjféli mise

imádságomból megbékélve kilép
a torz árnyék a kivirult pillanat
semmi egyéb vagyok törött cserép
hallom amint spirálban hullok
harangok hangjában kapaszkodom
hintázik vele a szél az a merész
csak a sötét csak egy durva kötél
mit marokra fog a szenvedély
3649
Oroszlan08 - 2014. december 17. 00:43:06

Kedves Évi!
Vannak ilyen pillanatok, akarva, akaratlan.
Ölellek szeretettel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2014. december 17. 00:41:44

Kedves Zsófi.
Ráéreztél a lényegre.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Ica

4991
bogyi - 2014. december 16. 22:16:54

Drága Ica!
Nagyon szép,fájdalmas sorok,gratulálok!ÉvaRose

2952
bruxinelli - 2014. december 16. 21:59:13

Drága Ica !
A megvigasztalhatatlanság mélységes fájdalmát engedted szabadjára mely folyamként
árad. A versnek nincs kezdete és nincs vége, hanem folyamatos, úgy mint a fájdalom.
Az idő talán enyhíti majd.
Szeretettel, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.