Tóthné Földesi Ilona: Ott maradtam (2015. január)
Ott maradtam

Nem emlékszem,
honnan jöttem,
mikor széttártam
tépett szárnyam.

A fény csak éppen hogy áthaladt
zörgő, susogó tollaim alatt.
Hófehér lett a hallgatag pillanat.
Álltam egyedül, szárnyak nélkül.

Hiába vágytam,
nem vettek emberszámba.
Könnyeim zúgtak a haragos folyókban.
A hegytetőn,
hol elértem majdnem az eget
legyökereztem,
ott maradtam mindörökre,
örök szolgálatban.
4622
Simon Erzsi - 2015. január 03. 19:19:09

Kedves Ilonka!
Szeretettel olvastam gyönyörű versedet.
Sok szép gondolatot kívánok az új évben is! Erzsi

3649
Oroszlan08 - 2015. január 03. 16:29:41

Drága Vali-m!
Nagyon örülök, hogy kedves soraiddal megnyugtattál. Érted és érzed a versemet.
ÖlellekHeart szeretettel: Ica

4993
Vali-mami - 2015. január 03. 00:08:28

Drága Ica !
Versed csodálatos köntösben fejti ki egy méltatlan helyzet végtelenjét.
A pillanat ígérete villanás volt csupán....tudván,hogy többre vagy érdemes.
Lám a poétikus lelked is ennek bizonyítéka.
Az a felismerés,hogy az értelem súgja meg az utad,már önmagában megbecsültség.
Ha mégsem másoktól jön az elismerés(akitől elvárnánk)az már az önbecsülés útja.
A verseiden keresztül szárnyalj!
....mert ez nem mindenkinek sajátja.

A kötelező szolgálat béklyó.
Az önként vállalt szolgálat áldozat.
Egyik sem emberhez méltó.
....de van olyan élethelyzet,hogy nincs kitörési lehetőség.
(üzenem !....a novellámban ez is benne van)
Értelek....nagyon is értelek.
....és gratulálok,hogy ezt leírtad és felvállaltad!!!

Szeretettel ölellek:Vali m.

3649
Oroszlan08 - 2015. január 02. 23:40:24

Kedves Mária!

Ennek a versnek a szürreális képei komoly mondanivalót takar. Nagyon ráéreztél.
Köszönöm Neked! Megtiszteltetés számomra.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Egy kicsit megkésve külön is B.Ú.É.K.

3649
Oroszlan08 - 2015. január 02. 23:36:32

Kedves Zsermen!
Mindig örülök, ha olvasod a versemet és a meglátásaidnak is.
Köszönöm a gratulációdat.
Szeretettel üdvözöllek. Ica

4736
Hespera - 2015. január 02. 19:07:03

Kedves Ica!
"örök szolgálatban" maradni... Ez igen komoly felismerés!
Nem tudom pontosan megfejteni jelképes beszédedet, de benyomásaimat meg tudom osztani: valahonnan szárnyakon érkeztél, valahová, ahol emberként nem találtad a helyed, vagy inkább nem ismertek fel. A zárókép nagyon szép, ahogy az ég a földdel összeér. A földbe gyökerezés a hűség, a szolgálat, a kitartás, a mégis szeretet szimbóluma az én olvasatomban.
Szeretettel olvastam versed.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.