Bieber Mária: Útkeresés
- Nyomtatás
- 2015. jan. 05.
- Versek 2015
- 605 megnyitás
- 7 hozzászólás
Útkeresés
1.
A szikrázó fehér havon
tétovázva, hallgatagon
tipeg-topog egy kismadár,
s didergősen egy gallyra száll.
Úgy hagyja ott lába nyomát
a friss hóban, s rebben odább,
mint megannyi furcsa jelet:
talán titkos kotta lehet
vagy rejtjeles kérdés csupán,
hogy hogyan is lesz ezután?
Csöpp eszével nem érti meg,
mire való ez a hideg.
Dermedt a föld, a rét kopár,
elszenderült minden bogár,
és nincs virág, és nincs remény!
Úgy téblábol az ág hegyén
elárvultan, kedvetlenül,
mindegyformán: akár repül,
akár gunnyaszt, a tél örök:
a hóruhás bokrok fölött
az ágakon tündércsoda:
gyémánt fényű hókorona!
De számára ez a fagyos
gyönyörűség oly panaszos!
Hiába a szépségözön,
nincsen élet és nincs öröm!
Étlen-szomjan, daltalanul
a rideg bokorhoz lapul:
sehol-sehol nincs eleség!
S talán azon töri fejét,
hol késik a szép kikelet?
S hogy el sem jön, bíz, meglehet!
Föl nem fogja a kismadár,
hogy az élet és a halál
édestestvér, jó atyafi,
s utóvégre, mindaz, aki
megszületett, majd egy napon,
túljutva sok földi bajon,
átléphet egy szebb és örök
életre nyíló küszöböt.
2.
A szikrázó fehér havon,
ahogy lépek, hallgatagon,
csizmám alatt roppan a hó,
s ha lenéz a Mindenható,
látja ezt a kismadarat
és engem is, ágrólszakadt,
bolond szívvel, amint jövök,
kutatván egy messze szökött,
ajándékos pillanatot,
amely bennem máig ragyog.
hol késik hát a kikelet?
Vagy mégsem adsz mást, csak telet?
Jaj, nem értem, s föl nem fogom,
hogy Te, Uram, végsősoron
így is a legjobbat adod;
és a Te szent akaratod
mindig élet, sosem halál,
és aki hisz, hazatalál.
Mégis-mégis, kérlek, Uram,
légy türelmes most csakugyan,
taníts engem, ki ostobán
töprengvén a világ során
hóban járok az ég alatt,
s hangtalanul szólítalak:
Merre menjek, én Istenem?
Akaratod nem ismerem!
Félreértlek talán ma is,
s tiszta Szavad bennem hamis
hanggá torzul: akaratom
akaratodnakgondolom,
és elvétem azt az utat,
melyet égő Szíved mutat.
Szereteted szólít s maraszt,
Tőled várom azt a tavaszt,
amely ma még nem is dereng,
várni Benned tanít e csend.
Úgy tekints rám, Isten Fia,
hogy kész volnék meghalni ma
Érted, hogyha ezt akarod,
s Tőled mindent elfogadok!
1.
A szikrázó fehér havon
tétovázva, hallgatagon
tipeg-topog egy kismadár,
s didergősen egy gallyra száll.
Úgy hagyja ott lába nyomát
a friss hóban, s rebben odább,
mint megannyi furcsa jelet:
talán titkos kotta lehet
vagy rejtjeles kérdés csupán,
hogy hogyan is lesz ezután?
Csöpp eszével nem érti meg,
mire való ez a hideg.
Dermedt a föld, a rét kopár,
elszenderült minden bogár,
és nincs virág, és nincs remény!
Úgy téblábol az ág hegyén
elárvultan, kedvetlenül,
mindegyformán: akár repül,
akár gunnyaszt, a tél örök:
a hóruhás bokrok fölött
az ágakon tündércsoda:
gyémánt fényű hókorona!
De számára ez a fagyos
gyönyörűség oly panaszos!
Hiába a szépségözön,
nincsen élet és nincs öröm!
Étlen-szomjan, daltalanul
a rideg bokorhoz lapul:
sehol-sehol nincs eleség!
S talán azon töri fejét,
hol késik a szép kikelet?
S hogy el sem jön, bíz, meglehet!
Föl nem fogja a kismadár,
hogy az élet és a halál
édestestvér, jó atyafi,
s utóvégre, mindaz, aki
megszületett, majd egy napon,
túljutva sok földi bajon,
átléphet egy szebb és örök
életre nyíló küszöböt.
2.
A szikrázó fehér havon,
ahogy lépek, hallgatagon,
csizmám alatt roppan a hó,
s ha lenéz a Mindenható,
látja ezt a kismadarat
és engem is, ágrólszakadt,
bolond szívvel, amint jövök,
kutatván egy messze szökött,
ajándékos pillanatot,
amely bennem máig ragyog.
hol késik hát a kikelet?
Vagy mégsem adsz mást, csak telet?
Jaj, nem értem, s föl nem fogom,
hogy Te, Uram, végsősoron
így is a legjobbat adod;
és a Te szent akaratod
mindig élet, sosem halál,
és aki hisz, hazatalál.
Mégis-mégis, kérlek, Uram,
légy türelmes most csakugyan,
taníts engem, ki ostobán
töprengvén a világ során
hóban járok az ég alatt,
s hangtalanul szólítalak:
Merre menjek, én Istenem?
Akaratod nem ismerem!
Félreértlek talán ma is,
s tiszta Szavad bennem hamis
hanggá torzul: akaratom
akaratodnakgondolom,
és elvétem azt az utat,
melyet égő Szíved mutat.
Szereteted szólít s maraszt,
Tőled várom azt a tavaszt,
amely ma még nem is dereng,
várni Benned tanít e csend.
Úgy tekints rám, Isten Fia,
hogy kész volnék meghalni ma
Érted, hogyha ezt akarod,
s Tőled mindent elfogadok!
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Bejelentkezés
Partnereink
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.
2019.12.12. 05:49
Szép napot kívánok mindenkinek! 
2019.12.11. 23:10
Unokáimnak tetszett, megpróbálom.
Szép álmokat!
2019.12.11. 23:10
Jó éjszakát mindenkinek!
2019.12.11. 23:09
Gábor, vannak fent mesék is. Jöhet a mese, felnőttek is olvasnak mesét.
Jöhet a mese, felnőttek is olvasnak mesét.2019.12.11. 22:47
Szép jó estét Holnaposok!
Mit gondoltok, gyerekmesével megtörném a rendet?
Üdv, Gábor
2019.12.11. 21:38
Jó éjszakát,szép álmokat mindenkinek! 
2019.12.11. 11:34
Kedves stefanicus!
Köszönöm szépen kedves jókívánságodat!
Viszont kívánom Nektek is szeretettel! 
Viszont kívánom Nektek is szeretettel! 2019.12.11. 11:32
Szép ,kellemes napot kívánok
szeretettel !
2019.12.11. 09:38
Hello kedves Holnaposok ! Áldott, meghitt Adventi napokat és vidám alkotókedvet kivánunk Tinéktek baráti tisztelettel és szeretettel motoz/Etelka L... Bővebben
2019.12.10. 23:36
Jó éjszakát mindenkinek!
Kedves István!
Köszönöm, hogy olvastad versem, és jólestek szavaid.
Senkinek nem kell senki háta mögött elbújnia.
Tanuljuk a versírást, az idő és a gyakorlat és az olvasás sokat segít, alakít. No, és az őszinte hozzászólások, kritikák.
Üdvözlettel:
Hespera
Kedves Hespera!
Ámulattal olvastam versedet! Ilyen szépen még sosem láttam leírva a telet. Sose szerettem ezt az évszakot, de verseddel rámutattál, milyen sok szépség is rejlik benne (na, a hideg pont nem az :-))!
Az első rész a madárka miatt tetszett nagyon, majd a szemléletváltás igazi csattanóként ért, leírhatatlanul tetszik!
Mögötted elbújhatok, főleg mert sosem tudok olyan hosszút írni, mint amilyet szeretnék.
Szívem legmélyéből gratulálok!
Üdv, Juhász István P.
Kedves Botond!
Örömet szereztél nekem visszajelzéseddel.
Köszönöm olvasásod és véleményed leírását.
Hespera
Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen olvasásodat, bátorító szavaidat. Jólestek.
Kedves Zsermen!
Nem is tudod, mennyire megleptél értékelő soraiddal.
Egyrészt azért, mert én ezt a verset nem tartom kiemelkedő versnek, magamban erős közepesnek érzékeltem, kicsit tartva attól, hogy gagyin egyszerűek a rímek, a ritmus stb.
(Ahol nincs dátum, az mindig arra utal, hogy évekkel korábbi írás.)
Másrészt azért, mert egyre nehezebben kezelem a Holnapmagazin felületét, bosszúsággal vegyes szomorúság van bennem, s jól jött ez a pozitív (kissé túlzó) visszajelzésed itt.
Hálám érte.
Kedves Vali Mami!
Drága szavaid gyógyítóan hatnak rám. Köszönöm szépen.
Hespera
Kedves Mária!
Olyan aranyosan kezdődik, s végül komolyra fordul. Nagyon tetszettek a rímek, a dinamika, melyek már olyannyira erőteljesen jelentek meg, hogy lassacskán már énekelni tudtam volna. Azon felül megláttam a párhuzamot a madár és az ember között (olyannyira finoman művelt sorok ezek, hogy, ha csak egy kicsit is figyelünk, észre vehetjük, hogy a madárhoz hasonlóan mi sem tudunk semmit az Úr akaratáról), erre pedig ügyesen rávezetted az olvasót.
Gratulálok: Mészáros Botond
Drága Mária !
"Madárlelked" finomsága vigasztaló üzenete az elfogadásnak.
Dalolva lebegsz hófödte utadon.
Az ajándék pillanatát várod....a biztosan érkező, megújuló kikeletet.
Virtuóz módon játszol a rímekkel.
Könnyed,mégis mély mondanivalóval.
Szeretnék én madár lenni a válladon
Ölellek:Vali m.
Kedves Hespera!
Én etetem a kismadarakat minden nap, és türelmesen várom a Tavaszt. Egy kis téli pihenő mindenkinek jár, légy Te is türelmes. Mindennek eljön az ideje.
Nagyon szép verset írtál.
Szeretettel gratulálok: Erzsi