Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Bieber Mária: Útkeresés
Útkeresés

1.

A szikrázó fehér havon
tétovázva, hallgatagon
tipeg-topog egy kismadár,
s didergősen egy gallyra száll.

Úgy hagyja ott lába nyomát
a friss hóban, s rebben odább,
mint megannyi furcsa jelet:
talán titkos kotta lehet

vagy rejtjeles kérdés csupán,
hogy hogyan is lesz ezután?
Csöpp eszével nem érti meg,
mire való ez a hideg.

Dermedt a föld, a rét kopár,
elszenderült minden bogár,
és nincs virág, és nincs remény!
Úgy téblábol az ág hegyén

elárvultan, kedvetlenül,
mindegyformán: akár repül,
akár gunnyaszt, a tél örök:
a hóruhás bokrok fölött

az ágakon tündércsoda:
gyémánt fényű hókorona!
De számára ez a fagyos
gyönyörűség oly panaszos!

Hiába a szépségözön,
nincsen élet és nincs öröm!
Étlen-szomjan, daltalanul
a rideg bokorhoz lapul:

sehol-sehol nincs eleség!
S talán azon töri fejét,
hol késik a szép kikelet?
S hogy el sem jön, bíz, meglehet!

Föl nem fogja a kismadár,
hogy az élet és a halál
édestestvér, jó atyafi,
s utóvégre, mindaz, aki

megszületett, majd egy napon,
túljutva sok földi bajon,
átléphet egy szebb és örök
életre nyíló küszöböt.

2.

A szikrázó fehér havon,
ahogy lépek, hallgatagon,
csizmám alatt roppan a hó,
s ha lenéz a Mindenható,

látja ezt a kismadarat
és engem is, ágrólszakadt,
bolond szívvel, amint jövök,
kutatván egy messze szökött,

ajándékos pillanatot,
amely bennem máig ragyog.
hol késik hát a kikelet?
Vagy mégsem adsz mást, csak telet?

Jaj, nem értem, s föl nem fogom,
hogy Te, Uram, végsősoron
így is a legjobbat adod;
és a Te szent akaratod

mindig élet, sosem halál,
és aki hisz, hazatalál.
Mégis-mégis, kérlek, Uram,
légy türelmes most csakugyan,

taníts engem, ki ostobán
töprengvén a világ során
hóban járok az ég alatt,
s hangtalanul szólítalak:

Merre menjek, én Istenem?
Akaratod nem ismerem!
Félreértlek talán ma is,
s tiszta Szavad bennem hamis

hanggá torzul: akaratom
akaratodnakgondolom,
és elvétem azt az utat,
melyet égő Szíved mutat.

Szereteted szólít s maraszt,
Tőled várom azt a tavaszt,
amely ma még nem is dereng,
várni Benned tanít e csend.

Úgy tekints rám, Isten Fia,
hogy kész volnék meghalni ma
Érted, hogyha ezt akarod,
s Tőled mindent elfogadok!
4736
#7
Hespera - 2015. január 13. 00:02:43

Kedves István!
Köszönöm, hogy olvastad versem, és jólestek szavaid.
Senkinek nem kell senki háta mögött elbújnia.
Tanuljuk a versírást, az idő és a gyakorlat és az olvasás sokat segít, alakít. No, és az őszinte hozzászólások, kritikák.
Üdvözlettel:
Hespera

5004
#6
JIstvan - 2015. január 12. 21:04:58

Kedves Hespera!

Ámulattal olvastam versedet! Ilyen szépen még sosem láttam leírva a telet. Sose szerettem ezt az évszakot, de verseddel rámutattál, milyen sok szépség is rejlik benne (na, a hideg pont nem az :-))!
Az első rész a madárka miatt tetszett nagyon, majd a szemléletváltás igazi csattanóként ért, leírhatatlanul tetszik!
Mögötted elbújhatok, főleg mert sosem tudok olyan hosszút írni, mint amilyet szeretnék.

Szívem legmélyéből gratulálok!

Üdv, Juhász István P.

4736
#5
Hespera - 2015. január 08. 17:11:10

Kedves Botond!
Örömet szereztél nekem visszajelzéseddel.
Köszönöm olvasásod és véleményed leírását.
Hespera

4736
#4
Hespera - 2015. január 08. 17:06:03

Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen olvasásodat, bátorító szavaidat. Jólestek.

Kedves Zsermen!
Nem is tudod, mennyire megleptél értékelő soraiddal.
Egyrészt azért, mert én ezt a verset nem tartom kiemelkedő versnek, magamban erős közepesnek érzékeltem, kicsit tartva attól, hogy gagyin egyszerűek a rímek, a ritmus stb.
(Ahol nincs dátum, az mindig arra utal, hogy évekkel korábbi írás.)
Másrészt azért, mert egyre nehezebben kezelem a Holnapmagazin felületét, bosszúsággal vegyes szomorúság van bennem, s jól jött ez a pozitív (kissé túlzó) visszajelzésed itt.
Hálám érte.

Kedves Vali Mami!
Drága szavaid gyógyítóan hatnak rám. Köszönöm szépen.

Hespera

5111
#3
mbotiw - 2015. január 08. 17:02:31

Kedves Mária!
Olyan aranyosan kezdődik, s végül komolyra fordul. Nagyon tetszettek a rímek, a dinamika, melyek már olyannyira erőteljesen jelentek meg, hogy lassacskán már énekelni tudtam volna. Azon felül megláttam a párhuzamot a madár és az ember között (olyannyira finoman művelt sorok ezek, hogy, ha csak egy kicsit is figyelünk, észre vehetjük, hogy a madárhoz hasonlóan mi sem tudunk semmit az Úr akaratáról), erre pedig ügyesen rávezetted az olvasót. Smile
Gratulálok: Mészáros Botond

4993
#2
Vali-mami - 2015. január 07. 00:18:00

Drága Mária !

"Madárlelked" finomsága vigasztaló üzenete az elfogadásnak.
Dalolva lebegsz hófödte utadon.
Az ajándék pillanatát várod....a biztosan érkező, megújuló kikeletet.
Virtuóz módon játszol a rímekkel.
Könnyed,mégis mély mondanivalóval.

Szeretnék én madár lenni a válladonHeartSmileHeart

Ölellek:Vali m.

4622
#1
Simon Erzsi - 2015. január 06. 19:00:03

Kedves Hespera!
Én etetem a kismadarakat minden nap, és türelmesen várom a Tavaszt. Egy kis téli pihenő mindenkinek jár, légy Te is türelmes. Mindennek eljön az ideje.
Nagyon szép verset írtál.
Szeretettel gratulálok: Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.