Mészáros Botond: Határtalanul
Határtalanul

De jó lenne egyszer minden
Rozsdás vasláncot letépni,
Törni öreg bilincseket,
Majd sasszárnyra kélni.

Szememben az apró kis
Könny is szépségre akadna.
S annak aggastyán lelke
Új dalra fakadna.

Csak lebegnék az áldott
Idő drága horizontja előtt:
Szárnyaim újt tájt dícsérnek,
Mit szemem nem vélt azelőtt.

Addig repülnék, míg
A csillagos ég az úr:
Csak röpködnék egyfolytában
Határtalanul...
3652
zina - 2015. január 09. 23:55:45

Hú, micsoda vers ez is. (úgy látszik, ma csak huhogok:-)) A mondanivalód "lekötött" Smile Végtelenül örülök, hogy olvashattalak.Smile

5111
mbotiw - 2015. január 09. 21:35:49

Kedves Zsermen!
Eltaláltad, Petőfi Sándor stílusa elég lényegesen hatott a versben. Bevallom, a ritmusa kicsit félre sikerült. Az utolsó szakasz azért tömörített, mert (kicsit furcsán hangzik) ehhez írtam a többi versszakot. Nálam a mérvadó általában a befejező rész, az tartalmazza a csavart, a kritikát.
Köszönöm az őszinte véleményt, jól esett hallani. Smile
Üdv: Mészáros Botond Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.