Tóthné Földesi Ilona: Tűnődés
Tűnődés

Szívemben mennyi halál,
szívemben mennyi temető.
Altatni próbálom az élet éhes
poklát, mely gátat tákolt
pezsgő könnyeimnek,
helyette mi jöhetne, ha jönne,
aki jöttével elvisz engemet…
Nem is oly félelmetes a halál,
vele a sejtelem mélyébe
lehajtom fejem, a lángok alá.
Zene feketedik, sarjadó violák.
Súlyosodik a vemhes égben a kék.
Sötétség fészkel a csöndben,
helyette mi jöhetne, ha jönne…
3652
zina - 2015. január 09. 23:44:32

Ez egy nagyon súlyos vers, nem csak a szavak miatt, láttam a leírtakat...
Gratulálok, hogy meg tudtad mutatni ezt a mélységet.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.