Cs. Nagy László: Vérző dal
Vérző dal

Gyolcsokba takartam elvérző dalunkat,
mi megmaradt, csak lehulló kotta.
Feketéllnek az árván-szép hangjegyek,
ahogy gyűlnek lábamnál sötét halomba.

Lelkem visszhangja zeng még a húrokon,
lüktetve száll egy befejezetlen szimfónia.
A sebzett melódia csak lassan csendesül,
nehezült sóhajokat nyel a díszes orgona.

Szólamok halnak el csengő-élettelen,
az idő megrekedt üres vonalak között.
Felsír a hegedű, utolsó húrja pattan,
és a csend lebeg csak a széksorok fölött.
3439
titus56 - 2015. március 15. 18:59:41

Kedves Zsike, zina és nem utolsó sorban Grófom!

Megkésve a válasszal ezer bocsánatot kérek. Öröm benézni hozzátok és hálás köszönetem soraitokért.

titus56

3652
zina - 2015. február 04. 12:56:29

Még mindig szépen írsz...Smile
Örülök, hogy látlak.
Gratulálok.

2175
hzsike - 2015. február 03. 10:38:34

Szép...szomorú.
Örömmel olvastalak és láttalak itt újra.
Szeretettel.Zsike Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.