Nagy Antal Róbert: Önzés
Önzés

Kacérkodik velem az ismét.
Latrom hordja szakadt keresztjét.
Két vállamra ül a vágy halkan.
Kitör bennem akarom-vadkan.

Szívem kérges, lelkem is béna,
elvarratlan szeretet-cérna.
Hódítások, birtokba vesz kell.
Ki nyelvet ránt, nyelv által vész el.
4944
Roberto - 2015. február 09. 06:09:24

Köszönöm Zina!Smile

3652
zina - 2015. február 07. 12:08:38

Remek! Az utolsó előtti sort is sikerült megértenem egy vessző hozzáadásával.
Gratulálok versedhez, kifejező.
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.