Tóthné Földesi Ilona: Sors
Sors

Mértéket a keserűség ad
ott a padon, ahol
a könny ráfagyott
szegény rongyaira,
szürke hajnalon.
A lét piszkos mélyén
dühöng
a kínok kórusa.
A lélek minden pórusa
örökös lihegéssel
cipeli, mint kivert kutya
terheit.
Letenni kívánja csendben,
nem lázad már Isten ellen.
Lázban, tragikus szárnyakon
száll a penge éle alá,
hogy befogadja szabadon
a halál.
4930
barnaby - 2015. február 17. 10:19:27

"..letenni kívánja csendben..."Milyen is az élet...mélyen megérintett versed, kedves Ica.Gratulálok szeretettel:BSadf)

524
BogIcu - 2015. február 17. 09:33:21

Drága Ica!

Ez egy remekmű. Csodálattal olvastam soraidat.
Fogadd szívbéli gratulációmat. Sok szeretettel: IcuRose

795
Tigram - 2015. február 17. 08:57:56

Nagyon szép:

"a könny ráfagyott
szegény rongyaira,
szürke hajnalon."

Tetszik a stílusod.
Gratulálok: Tigram

4991
bogyi - 2015. február 17. 08:39:39

Drága Ica!
Nagyon szép mint mindig!Rose

4694
Rzsike - 2015. február 17. 08:06:59

Kegyetlen hozzá a sors.
"Letenni kívánja csendben,
nem lázad már Isten ellen.
Lázban, tragikus szárnyakon
száll a penge éle alá,
hogy befogadja szabadon
a halál."

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.