Kószó Ádám: Elillant kémia
Elillant kémia<

érzed? nyomorult szürke ég mögül kikacsintó cseppnyi Nap.
te vagy az égő kanóc, én pedig csak egy csepp viasz,
mi kimúlik, ha nincs, ki melegítse. kopogtak, ki az?
csak a cuccaidért jöttél… ezt akarod? biztos? jól van.
bocsánat, ha bent egy kicsit disznóól van.
valamit inni? van időd beszélni?... igen, mindent az ágyra tettem.
a fotó amúgy csak kint maradt… amin megyünk a bálba ketten…
segítsek? nem kell, jól haladsz.
már mész is?... látom véletlen belökted a levelet - mely a ruháidon volt -
az asztal alatti kukába… nyugi, mindjárt viszem utánad… óh hallom, becsuktad az ajtót,
akkor majd legközelebb odaadom, meg az itt hagyott közös kulcstartót.

doktor úr… hogy mi a bajom? egy kis hőemelankólia, meg boldogulás.
menjek haza, pihenjek? régen otthon volt, most már ex-odú, más
a hangulat, a légkör.
amelyik kutya megugat, az megijed a légytől.
legyezd magad, egy légy itt, egy légy ott,
hiányzik a sok közös légyott.
mikor beütött a pia már, te, én, egy franciaágy,
ágyas társam, az ajtót kulcsra zártam, és arra vártam, ami lett.
és hiányzik a tőled kapott amulett,
amit visszakértél, hátha még visszaváltják.
hiányzik a falról a tükröd, melyben tiszta Csinszka vár rád.
hiányzik a közös nevetés, meg a közös bánat,
hiányzik, hogy nem szólod le a ruhámat,
hiányzik a sok: ez is csak én hibám,
hiányzik a közhelyesen mondva: kémiánk...
4930
barnaby - 2015. február 23. 13:38:38

Nagyon jó vers, remek áthajló és sorok közötti rímekkel.Mellesleg a téma is jó, tetszik a vers ritmusa, zaklatottsága, és a rejtett szomorúsága is üzenete...gratulálok:B

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.