Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Beteg, fölbolydult világ (2015. március)
Beteg, fölbolydult világ

Valahogyan elvagyunk ebben a csendben,
hol köd szülte homályban vegetál a lét,
senki sem csinálja nálunk szebben,
elvagyunk, a torkunk se véres még.

Lassú halálból kiált fel a város,
Egy utolsó szó még, az a miénk,
Hallatán elvadul a sötét lápos,
és menekül, menekül, aki él.

Amott koncra gyűlnek, zsírosra, nagyra.
Rokon, barát üli körül a kondért.
Új úri klikk száll népe ellen hadba,
hogy hatalmát őrizve eltapossa

azt, aki őt épp’ hogy kiemelte
maguk közül, hittel, bizakodva
voksát is adta, mert nem ismerte
jól, így maradt végül kitagadva.

Most ott csüng Földanya keblén árván.
Könnyezve rejti el bús bánatát.
Emberi szót fél, kedvest a vártán,
emberi szót, szépet, nem látszatát

egy sosemvolt hazug életérvnek,
színlelt esküknek, bóknak, hévnek,
melyek e földön már mit sem érnek.
Még meg sem születve elvetélnek.

Látom a magyart önnön népe által
nyomorba döntve. A brigantin hadat,
kik mára gyilkos árulókká váltak.
Júdások ők, gyűlölt vadak, ismét
idegen zsarnok után kiáltanak.

Kívül-belül, körös-körül ellenség
dúl a honban. Váll vállnak feszül, lendül
a kéz, hogy újra lesújtson. Nem elég
már az érv, eleink gyászos kudarca
sem, pedig oly kicsik vagyunk a harcra,

kevesek e beteg, fölbolydult világ
rút, egymást taposó ölelésében.
De talán mégsem. Szívünkben szilárd
a hit: élni akarunk! Ország-világ
figyel bajunkra, azt kiáltja: vigyázz!

Nagy a tét, de tudni kell, nincs anya ki
átkos háborúra szülné gyermekét!

Csongrád, 2015.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.