Virág Albert: Utcagyerek (2015. március)
Utcagyerek

Törött halmon ülve némán
Arcok mögött, sorok végén
Várják az út tündérszárnyát
Bizarr múltú utak végén

Törött bicska van kezükben
Sodorja bú a vándor botját
Megbicsaklik bennük a lélek
Míg magukban nagyra nyitják

S amíg nyílik csikordulva
Olajozza sarkát a derű
Felróják egy papirosra
Míg álmuk beteljesül

S ha végre hazatérnek
Újra s újra látják
Mit tesznek eléjük a vének
Mint tetsző üres tarisznyát

Ballagnak vele a határba
Lopni bele napsugárból
Fényéből hogy álmát fonja
Rokkáján a mámor
4930
barnaby - 2015. március 14. 19:28:52

Csodálatosan szép líra, lélekmelengető vers...nagy gratulációm.Üdvözlettel:BSmile

5072
kosztolanyimara - 2015. március 14. 19:08:49

Szia! Nagyon szomorú verset írtál, és olyan valósnak tűnik...
gratulálok!
üdv,
Mara

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.