Cs. Nagy László: Szó a vánkosom
Szó a vánkosom

Halkan szeretve dunnás ég remeg,
csillag szerelme sötéttel dacol.
Terül a fájó lomha-szörnyeteg,
gyertyámtól már a hold is fényt rabol.

Terpeszben álló szélfútta utak,
-lehúz a sár-, göcsörtje egyre nő.
Mélyen tüdőzött szikár gondolat,
törött szárnyával felhőt verdeső.

Bolyong a szó, szomjazó mély kutak,
lélekből tépett szó a vánkosom.
Nyugvó időm az éjben széthasad.
Percekbe mártott tollam lerakom.

Kőtáblákon a vésett, holt remény,
felhős az ég, és bezárt angyalok
dermedve hálnak fagyott fény jegén.
Bársony-sötéten gomolygó burok.

Felettem zajló ég-magad ragyog,
vállam takarni csak a szél marad.
Álomba mártott tegnap visszafog,
kacér a holdfény, kebelként dagad.

Mélységeidnek szélén szédülök,
zuhanni bátran veled volna jó.
Lelkemben félve hozzád szépülök,
árva viharban süllyedő hajó.

Lélekből tépett szó a vánkosom,
a kormos fű alól tücsök zenél.
Éj lepte, sajgó gyertyalángokon,
lelkem vesződve új lelket cserél.
3439
titus56 - 2015. április 06. 11:58:07

Köszönöm kedves Anni!

titus56

3439
titus56 - 2015. március 30. 09:01:26

Kedves barátom!

Köszönöm az idődet és soraidat.

őszinte barátilag: titus56

3872
M Laurens - 2015. március 28. 21:19:54

"Kőtáblákon a vésett, holt remény,
felhős az ég, és bezárt angyalok
dermedve hálnak fagyott fény jegén.
Bársony-sötéten gomolygó burok."

Remek strófa kedves barátom. Nagy tisztelettel és örömmel olvastalak!
/ Miklós /

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.