Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Veled játszani
Veled játszani

Megbújva porosan
a kis szoba sarkában,
szunnyadó hangok
csak várnak és várnak
a csodára,
hogy valaki feltépje
a fekete zongora
tetejét ,és ütemesen
játsza a régi zenét.
Nem teszi senki sem,
türelme végtelen,
mikor a szél befú
a rozoga ablakon,
a fekete zongora
a szél ütemére dalol.
Eső koppanás a falon
a hang tetszik és,
halkan tovább dúdol.
Várja,hogy tiszta
hangjait valaki szeresse,
ne csak a bor és bánat
idején játszon vele.
Sírni már nem szeret,
boldog hangokat keres.
Te, akit vár a fekete ruhába
bujtatott zongora,
játssz vele,mert szeretne.
Szeretne csengő hangokat ,
boldogságtól ütemre
zendülő dallamokat,
veled játszani,
a világ bánatát
magától eldobni,
a bort és bánatot,már nem keresi.

Kondoros.2015.március.20.
4694
Rzsike - 2015. március 27. 09:26:10

Köszönöm Erzsi,hogy olvastad.
Nagyon remélem,hogy nem csak mámoros pillanatunkban ülünk mellé,hanem akkor ha mosolygós kedvünkben vagyunk.
Üdv.Rzsike Smile

4622
Simon Erzsi - 2015. március 27. 08:12:53

Kedves Rzsike!
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam, és reménykedj egy kicsit: Talán valaki rátalál
kedves fekete zongorádra. És milyen szépen szól a hangja!!!!
Szép derűs napokat kívánok szeretettel: Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.