Cs. Nagy László: Én vétkem
Én vétek

Az én vétkem, hogy átkoználak néha,
ha sorsom deresre húz és megbotoz.
Szürke a lét, hitet pazarló, léha,
kedve szerint simogat, vagy felpofoz.

Szórnám rád átkaim nem válogatva,
pedig érdemed nincs rá soha, tudom.
Mégis tüzes a harag, bennem zúgva
kitárt ajtóidat olykor becsukom.

Csak egyszer látnálak bősz-haragvónak,
vagy olyannak ki oltalomra szorul,
hogy ne légy példája mindig a jóknak,
és homlokodon sötét felhő vonul.

Fordulna -csak egyszer is – meg a világ
hol nem csak az ember hite létezik,
hol te hiszel az emberben, ki imák
dacára folyton bűnökkel vétkezik.

Láthassalak egyszer, ahogy megtagadsz
mondva: Én nem ismerem ezt az embert.
Szánnálak ha bíráim kezére adsz,
lecsillapítanám benned a tengert

és leülnék melléd bőrömig tisztán,
pont úgy, ahogy egykor megteremtettél.
Átlátva a mindenség örök titkán
az lennék neked mi te nekem lettél.

Lásd mire mentél, hogy örök jó voltál,
hát légy esendő egyszer te magad is.
Te legyél az, kit az én hitem formál,
tőlem tanuld meg mi igaz vagy hamis.

Vigasz lennék, nem ki vigaszra szorul,
-bár pásztorod se, ellened' se lettem-
indulatod az én igémből tanul,
minden bűnöd irgalmat bennem leljen.

Keresztedre szegezném érted magam,
és lennél a porban vétkektől gyarló.
Miattad csuklana el végső szavam,
hadd legyek érted egyszer a megváltó.
3439
titus56 - 2015. április 09. 20:22:05

Ha kérdéseket sem teszünk fel és válaszokat sem keresünk, akkor vakul meg mindenféle hit.

Köszönöm Zsermen.

titus56

3439
titus56 - 2015. április 09. 20:21:00

Kedves Brigitta!

Mitől meghökkentőbb elgondolkodni egy sokkal hétköznapibb lehetőségen, mint bigottan letérdelni valaki előtt, akiről semmit sem tudunk?
A júdás pénz, sem ok nélküli, hisz ha létezik "eleve elrendeltetés", akkor bizony Júdás nem áruló, hanem egy eszköz az ige beteljesülésében.
Pont úgy, mint a fenti versben: miért ne lehetne az Úrnak egyszer rosz napja, amikor támaszra szorul? Van elég baja velünk, nem?
Köszönöm, hogy olvastál.

titus56

4005
zelgitta - 2015. április 08. 20:01:44

Lám,itt a folytatása, illetve párja a Júdás pénz versednek.
Nagy szakértelemmel játszol a szavakkal, fogalmakkal, kedves László.
Ez a versed is provokatív, meghökkentő, dehát a költői szabadságba talán belefér...Az más kérdés,hogy én nem tudok a szellemiségével azonosulni...

Gratulálok:
Brigitta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.