Tóthné Földesi Ilona: Álmatlanul
Álmatlanul

Gondolod, hogy felettünk oszlopok
tartják a csillaggal telt égi kárpitot?
A földön ezer darabra tört a csend,
szivárvány színnel kósza dalnok lett.
Ablakban ragyog a szép emlékű liliom,
a falon borostyán árnyéka imbolyog.
Az alkony bíborát csodák szövik,
zátonyra fut a szeszélyes este.
Ártatlanul az álom messze elkerül,
kaján képek forognak velünk,
esendő pillanat feszül, ócska vekker
ketyeg, pajzán mesék ölén alszom el.
3649
Oroszlan08 - 2015. április 10. 22:19:41

Drága Icukám!
Ne szerénykedj, mert szerintem, de nem csak szerintem ragyogó verseket írsz. Úgy gondolom, hogy csak stílusban és formailag különböznek az írásaink és ez így van jól.
Ki-ki a maga eszközeit használja, ami adatott neki.Rose
Köszönöm szépen a kedves soraidat, szeretettel: Ica

4993
Vali-mami - 2015. április 10. 20:55:42

Drága Ilona !

Verseid mindig gyönyörűséggel töltenek el.
Finoman szőtt jelképeiddel szinte "fested" a szavakat.
Sajátosan nőies kellemmel alkotsz.

Ölellek szeretettel:Vali m.

2952
bruxinelli - 2015. április 10. 18:41:05

Drága Ica !
Nem győzöm hangsúlyozni, lenyűgözően írsz. Jó hozzád betérni, megismerni világod.
Szeretettel gratulálok, Zsófi

524
BogIcu - 2015. április 10. 18:22:31

Kedves Icám!

Még nem csalódtam egyetlen versedben sem, pedig elég sokat olvastam Tőled, aminek egyébként szívből örülökSmile
Ahogy Te a szavakat egymásba fonod, szavamra! tanítani kellene....

Ismételten szívbéli gratulációm, s itt szeretném megköszönni Neked azt, hogy egyszerű kis verseimet olvasod és véleményezed.Rose

Szeretettel: Icu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.