M. Laurens: CSENDESEN ALSZIK

CSENDESEN ALSZIK
(áprilisi dadaista álmok)

Csendesen alszik a táj szendereg a csősz
egyedül csüngök egy reccsenő faágon
ha végtelen hegynek mész hát légy erős
mindenáron
mert te alattam leszel ha ott hörgök fenn
és távoli a messzeség és megöl a szenny
szépséghibás öröm-álmok gomolyognak
majd díszdobozba rejtem lelkem ott benn
bármiáron
csak nevessetek ti hegyek várva tűz magányra
én átjárok végre magamból önmagamba
akkor is ha minden rét és szikla látja
hogy csüngök egyedül egy reccsenő faágon
immáron
zuhogjon felfelé a messzeség vagy a menny
vagy ez a bolondos áprilisi éjszaka idebenn.

( Pest - Buda 2015. április 1.)
3872
M Laurens - 2015. április 14. 10:14:34

Sejtem mire gondolsz kedves Barna, mivel Villon és Faludy György után voltam oly elvetemült, hogy magam is feldolgoztam.http://blog.poet....enn-lengve
Ám-de ez a vers csak az áthallásai révén kapcsolható össze a Villoni gondolatokkal, és meglehetősen távolról. Smile
Köszönet az olvasásért! / Miklós /

3872
M Laurens - 2015. április 14. 10:07:57

Köszönöm szépen kedves Zina! Smile

4930
barnaby - 2015. április 12. 11:35:06

Nemi Villon-i athallas-erzetem tamadt a versed elejen...sot tovabbolvasva, ez a gondolat erosodott bennem...remek vers, gratulalok Miklos. Bar dadaistanak irtad a verset, szerintem nem annyira az...Udvom.:bSmile

3652
zina - 2015. április 11. 22:44:52

Kedves Miklós, örömmel olvastam soraidat, a vers keletkezéséről írtakat is!
"én átjárok végre magamból önmagamba" - hát..., igen! - ez a csúcs-sor szerintem, vagyis számomra.Smile (és még van két kedvenc sorom, de nem mondom meg melyikek azokPfft)

3872
M Laurens - 2015. április 11. 21:10:22

Köszönet az olvasásért mindkettőtöknek. Sajnos mostanában nagyon elhatalmasodott rajtam a COPD, de mihelyst alkalmam és hangom/tüdőm lesz hozzá, szándékomban áll ezt a verset előadni az én értelmezésemben.
-
Érdekes története van ennek a versnek. Eredetileg egy igencsak szétesett szétszórt sorokból álló alap volt, amit nagyjából fél hónap alatt gyúrtam át önmagammá. Valahol mélyen megtaláltam magam a sorok közt és egyre inkább tudatos rendszer lett a káoszból. Rá kellett jönnöm, hogy senki sem képes valójában kiszakadni önmagából a saját énjét magával viszi a lehetetlenbe is. És ha mégsem, akkor hiteltelenné válik amit ír. Ennél a versnél is, mint meg-annyiszor, a vers önálló életre kelt bennem, és homlok egyenest mássá vált mint a vázlat. Smile

5072
kosztolanyimara - 2015. április 10. 08:34:20

Szia! Bizony megérintett a versed. Kicsit ijesztő, de nem reménytelen Smile
szeretettel voltam,
mara

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.