Gliba Gabriella: Váróterem - Éjféli vonat
Váróterem - Éjféli vonat

Csak ülök egymagam, s nézem a rohanó világot.
Elrobognak mellettem a vonatok, s fülembe a te nevedet fújják.
Belém hasítanak az éles sípok, s az ég felé fordulva nagyot kiáltok.
Ordítom a gőzfelhőbe neved, s megpendítem szívem húrját.
Nagyot szól, hogy vérem cseppjei a földre hullnak,
s kint a virágok a földre borulnak.

Én lázasan, izzadva könyörgök, hogy hozzon vissza téged az éjféli vonat,
de elmentél, s eme könyörgésem csak egy beteljesületlen álom marad.
2412
Gabcsika - 2015. április 24. 18:12:38

Még szerencse.... Barnaby... Smile Köszönöm.

4930
barnaby - 2015. április 23. 17:26:41

meg szerencse, hogy csak alom volt ez csupan...kepzeld , mit szoltak volna, ha az ures allomason kialtozolSmile Nekem tetszett a latomas-versed. Gratulalok, udvom:bSmile

2412
Gabcsika - 2015. április 13. 20:05:37

Köszönöm szépen! Smile

2952
bruxinelli - 2015. április 13. 18:43:18

Szeretettel olvastam alkotásod, tetszik nekem, Zsófia

2412
Gabcsika - 2015. április 11. 12:18:42

Köszönöm ezeket a kedves szavakat. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.