Móritz Mátyás: Sorakozó
Sorakozó

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjára

A századunkat elborító gyalázat,
makulája az egész történelmünknek;
a szívembe tövist szúr, ezret és százat,
mint akinek bőrére skarlát betűt sütnek.
Fekete pecsét rajtam a sorstalanság,
a dogmák alá nem is kell magam vetnem;
rám dől a múlt, akár a szittya magasság,
gyalázat, förtelem, a megengedhetetlen.

Minek nem könnyebbedik erkölcsi terhe,
mint a nacionalizmus legfelsőbb foka;
látni a földön és a sárban heverve,
azt kinek csak a gyötrelemre maradt oka.
Ne legyenek nyomok, -emberi maradvány,
csak füst és hamu, egyszóval csak a semmi;
hogy olyan torz legyen a világ, és hitvány,
hogy ne is akarj többé levegőt venni.

Nem érzem az erkölcsi megkönnyebbülést,
nem érzem végét a hadiállapotnak;
nem is tudom szebbnek látni a napsütést,
szívembe az emlékek mind beledobognak.
Látom őket megalázott állapotukban,
a csíkos ruhájukban, és csontsoványan;
látom a torz urat a torz mosolyukban,
akik ugyanúgy végzik majd valahányan.

A náci egyenruhások díszlépését,
az álságos politikai porondot;
bordáim között érzem az emlék kését,
csak ebben tudok látni minden végpontot.
A sötétség mélyét, a tűznek a magját,
a szemeket amiben magam láthatom;
bennük a fájdalom valódi alakját,
szégyenemben csak az öklömet rághatom.

Látom a kinyíló, nehéz vagonajtót,
látom az ősz hajú asszonyt a megásott
gödör előtt némán állva, -nem mond jajszót;
nem sírt, kiabált, könyörgött, hadonászott.
Ott voltam vele együtt azon az órán,
belekarolva vele lendült a lábam;
a sok számkivetett hosszú sorakozóján,
a tébolyban és a pokol kapujában.

Vele feküdtem a foszló seregekben,
azóta lassan eltelt egy egész század;
de a gyalázat nem hagy nyugodni engem,
ezért is viselem a mozdulatlan vádat.

Móritz Mátyás
2015 Április 13. Hétfő
Budapest, Csepel
4993
Vali-mami - 2015. április 15. 01:35:41

Kedves Mátyás !

A történelem szégyenét és gyalázatát nem lehet feledni.
Ember, embernek farkasa soha többé nem lehet.
Őrízni kell a lángot sokakért....az ártatlanokért !

Üdvözöllek:Vali m.

498
kovesdiferencne - 2015. április 14. 19:09:24

Kedves Mátyás!
Az elmúlt történelemből tanulni kell,hogy ami rossz volt az soha többet meg ne ismétlődjön.
Érdekes a versed...mint a film úgy pörgött előttem.
Kövesdi Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.