Schvalm Rózsa: Eljött az ébredés
Eljött az ébredés

Nehéz a halállal szemtől - szembe nézni,
szívbe, mint villám súlyt, végére ért az út!
Bénul a tudat, hogy nincs tovább, nem érti,
sors kereke fordult, kifelé áll a rúd.

Sós ízű könnypatak csorog végig arcon,
riadtan reszket a lélek félelmében.
Múló pillanattal tusakodva harcol,
két kezet imára kulcsol még reménnyel.

Múlik a rettegés, árad a nyugalom,
beletörődés már, csend békessége.
Új holnap az élet egén dereng vajon,
felragyog-e reggel a napsugár fénye?

Eljött az ébredés! Hála gyúlt szívemben,
időm folyama még haladhat medrében.
Éltet az én Uram, erősít hitemben,
magasztalom nevét, dicsérve hűséggel.

(2013-04-22)
524
BogIcu - 2015. április 21. 07:49:47

Drága Rózsa!

Már születésünkkor halálra vagyunk ítélve...
Nehéz téma egy gyönyörű versben!

Gratulálok sok szeretettel: IcuRose

4622
Simon Erzsi - 2015. április 21. 07:42:02

Kedves Rózsa!
Nagyon szépen leírtad a múló pillanatokat. Hasonló érzéseket éltem át én is, amikor anyukám utolsó napjaiban ott álltunk mellette. Soha sem feledem.
Szeretettel üdvözöllek: Erzsi

2952
bruxinelli - 2015. április 21. 03:47:57

Kedves Rózsa !

Nagyon szép. Ezt csak érezni lehet.
Szeretettel gratulálok, Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.