Tóthné Földesi Ilona: Hajdan
Hajdan

Földet ér a Nap.
Egyszerre vonz,
taszít a messzeség,
a tűz a szenvedély.
Hajdan volt tavaszok
vándora lettem.
Sokszor haltam meg,
de visszajöttem.
Előttem sorompó
zárta el az utat,
vakvágányon,
mint túlhúzott óra,
most pörgök rúgóra.
Hullott a perc,
a küzdő tér felett
szivárgó jelek,
kezemben nyíló
emlékezet.
Tavaszból visszafordulok.
Pár óra mi nekem jutott
a parton, fűzfák és az ég
a tisztesség.
3342
rozsaschvalm - 2015. április 21. 21:39:00

Drága Ica!

Szép versedet szeretettel olvastam.
Gratulálok! RózsaRose

4930
barnaby - 2015. április 21. 16:24:52

bepillantast engedtel egy szep, szomorkas hangulatu emlekedbe...Biztosan kedves volt szamodra nagyon..."Hajdan volt tavaszok vandora lettem"...a fuzfak es az eg a tisztesseg"
Nagyon szep gondolatok.Gratulalok kedves Ica remek versedhez.Udvozollek:bSmileRose

4991
bogyi - 2015. április 21. 09:24:19

Drága Ica!
Nagyon jó volt olvasni soraidat,szép!
ölellek:ÉvaHeart

524
BogIcu - 2015. április 21. 07:29:06

Drága Ica!

".... kezemben nyíló emlékezet..."
Remek lett ez a versed is, jó Téged olvasni.Smile

Szeretettel gratulálok: Icu

4622
Simon Erzsi - 2015. április 21. 07:17:07

Kedves Ilonkám!
Remélem, őrzőangyalod, még sokáig vigyáz RÁD.
Szeretettel üdvözöllek, és szép napokat kívánok: Erzsi

3649
Oroszlan08 - 2015. április 20. 22:56:50

Köszönöm az olvasásod kedves Rzsike.
Üdvözlettel: Ica

4694
Rzsike - 2015. április 20. 21:00:34

Smile
Szerettem olvasni.Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.