Gyöngy: Volt, hogy átkoztam...
Volt, hogy átkoztam...

Mennyiszer volt, hogy átkoztam az Istent
s szememre a szégyen tette bélyegét.
Sötét felhőkön túl reméltem, s hittem
hatalmas kegye hozzám egyszer elér.

Már ezerszer is bánom minden átkom
hisz' tehetetlen káromol szitkozva.
Jelölt utamon hálát adva járok
és az sem baj, ha néha botladozva.

Talán jó volna tudni hová vezet
de tudom a felelet bennem fogan.
Párhuzamban haladok rég teveled
kövezett utamon olykor dacosan.

El kéne feledni minden gyötrelmet
és az apró csodákat még meglelni.
Felfedezni mindenben a legszebbet
és az átkoktól örökre megválni.
3649
Oroszlan08 - 2015. május 07. 15:37:59

Kedves Gyöngy!

"El kéne feledni minden gyötrelmet
és az apró csodákat még meglelni."....ez az ami nagyon fontos.

Tetszett a versed és az őszinteséged.
Szeretettel: Ica

3681
gyongy - 2015. május 07. 10:06:07

Kedves Gábor!

Bocsánat, hogy csak most reagálok, de annál nagyobb szeretettel!
Köszönöm, hogy hallgatásom ellenére is (időhiány, stb.) ilyen részletesen foglalkoztál szöszörgésemmel. Nagyon jól esett, mert szeretem az elemzéseid, sokat lehet(ne) belőlük tanulni. Ezen kívül mindig meglepődök, hogy míg egy -egy érzést próbálok közvetíteni és igyekszem versbe foglalni, addig Te olyan jól belelátsz a lényegbe, amit talán én még fel sem fogtam igazán. No ez is jó dolog!

Üdvözöllek én is: gyöngy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.