Cs. Nagy László: Faludyhoz
Faludyhoz

Leszegett fejjel rohan a nyurga szél,
barátja sincs és fürtje oly komor.
Ha néha megpihen, viharról mesél,
köténye baljós illatot sodor.
Mesélnék én is néha zord-magamról,
de időt balgán nem fecsérelek.
Nem venné le a kötelet nyakamról,
ha látnál vöröslő pecséteket,
homlokomon égő rőt szégyentapaszt,
elmém süvítve vétkeket kasztrál,
talán csak az adhatna enyhe vigaszt,
hogyha önmagamba befalaznál.


Mert ha csorbítom agyam penge élét,
azzal, hogy rám dől egy petri-csésze
apokrif kotyvaléka, lelki békét
vesztve fejre áll a lét egésze.
Recskre a haza hű keble invitált,
hisz' hol máshol lett volna jobb helyed?
"Fagyott mezőkön" kalandos szél cibált,
keserű nyelvünk morzsáit nyeled.
Hamisra vetted Villon tört-egészét,
de boldogan innék jó bort Veled.
Elveszítenéd magadban a békét,
ha köpő-csésze lenne a zsebed.

Petri György: Apokrif és Faludy György: Óda a magyar nyelvhez c. verse okán.
3439
titus56 - 2015. június 17. 15:55:34

Köszönöm Barátom! Smile

Azt biza én magam hibbantottam el. már kértem Józsit a korrekcióra.

titus56

3872
M Laurens - 2015. május 25. 23:25:33

"Mert ha csorbítom agyam penge élét,
azzal, hogy rám dől egy petri-csésze
apokrif kotyvaléka, lelki békét
vesztve fejre áll a lét egésze."
----
Zseniális !!!!!!!!!!!!!!! Remek vers!
De ki a manó rontotta el a fejlécet??? (Cs. Nagy László: Fíludyhoz)
Szegény Faludy György, most biztos csuklik! Pfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.