Tóthné Földesi Ilona: Anyám
Anyám

Anyám a csodáért harcolt
míg tobzódott a fájdalom.
S én vajúdtam, Ő itt hagyott,
gyászlepel lett a szenvedés.
Életre hívott a szenvedély,
lettem árva csend, aprópénz.
nem váltott valóra senki sem.
Rólam az Isten is lemondott,
álmaimmal üstökös loholt.
Kacagva sajnáltam magam
míg téptem az úton gazt, virágot,
szívemben meghaltam százszor,
százszor újra megszülettem.
Anyám sehol nem volt velem.
4694
Rzsike - 2015. május 01. 07:36:34

Kedves Ica!
Számomra is nagyon megható versed.
Grat.RzsikeRose

4930
barnaby - 2015. május 01. 07:11:39

Fajdalmasan szep vers, emlekezes...nagyon mely erzeseket, sebeket szaggattal fel onmagadban...talan kicsit konnyebb a fajdalmat elviselni igy...gratulalok remek versedhez, kedves Ica. Szeretettel:BRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.