Cs. Nagy László: Kiválasztottak
Kiválasztottak

Nem látták őket haragvónak,
csak ők tudták a csend hol lakik.
Nekidőltek szálkás viharnak,
csendesítve haragvásait.

Karjukban a lét minden terhe,
szemükben a holnap világít.
Szavuk harangja félreverve
zúgja táltosok vad imáit.

Holdnak suttognak rőt vágyakat,
szelíden füvekre fekszenek.
Lélek-tűzben edzenek vasat,
lángokban lobognak éneket.

Járatlan ösvényen botlanak,
jósolnak feszített dobokon.
Kezükben fohászok porlanak,
táncolnak révülten, konokon.

Beszélnek éji csillagokkal,
ismerik a vizek sóhaját.
Együtt hálnak a farkasokkal,
nem tűrnek papoktól kalodát.

Hordoznak ős-vaskos terheket,
homlokukon fényeslő fáklya.
Égig kiáltó, vad lelküket
viszik magukkal a halálba.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.