Tóthné Földesi Ilona: Tavaszok mennek
Tavaszok mennek

Átfonlak esendő gyönyörűség.
Áradj bennem széjjel
a valóság kemény fekhelyén.
Szerelem saruját már levetettem,
szélárnyékban az éden mélyén.
Túl nagy ott a csend, az idő
álarcot festett könnyeimre.
Tavaszok jönnek, mennek, a nyár
milliárd szilánkja nyomomban ég,
és lett puha ködbe rejtett emlék.
Szerelmes csillagok nevetnek
szemem zárt ablakán,
vajon mit akarhat tőlem
nappali éjszakán...
3649
Oroszlan08 - 2015. május 15. 15:52:39

Köszönöm Évikém, hogy itt voltál, öleléssel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2015. május 15. 15:50:42

Kedves Rzsike!

Próbáltam Smile de nem válaszol.Sad
Köszönöm, hogy itt voltál.
Üdv. Ica

498
kovesdiferencne - 2015. május 15. 14:42:26

Kedves Ilona!
Nagyon szép,hihető versedből árad a szeretet a "csillagod" felé.
Sajnos már én is a "Csillagommal" beszélgetek.Hallom a válaszát is.
Az ilyen beszélgetést,csak azok tudják akiknek a szívében igaz szeretet él.
Szeretettel:Kövesdi Teri

4991
bogyi - 2015. május 15. 13:16:23

Szeretettel olvastam szép versedet!
Ölellek:ÉvaHeart

4694
Rzsike - 2015. május 15. 07:41:39

"Szerelmes csillagok nevetnek
szemem zárt ablakán,
vajon mit akarhat tőlem
nappali éjszakán..."

TALÁN BESZÉLNI KELLENE A CSILLAGOKKAL.

Ica ,szeretettel olvastam szép versedet.
Rzsike

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.