Cs. Nagy László: Lélek-pokol
Lélek-pokla

Lélek, ha poklán
egyre lentre,
egyre lentre,
lentre száll.
Sírjára könnyü,
tarka lepke,
tarka lepke,
lepke száll.

Hangját a szél se,
úgyse hallja,
úgyse hallja,
hallja meg.
Imája egyre,
elveszejtve,
elveszejtve
megremeg.
3872
M Laurens - 2015. május 25. 23:17:42

Húú de el vagyok maradva veled drága Barátom Sleepy Összekapom és megyek hátrafele mint a rák!
Tetszik ez a kicsit népiesch dal szerűen visszatérő forma. Bizonyíték ez arra, hogy kevés szóval is lehet lényegre-törőt mondani! Gratulálok!
/ Miklós /

3439
titus56 - 2015. május 25. 19:32:08

Nagyon köszönöm Csaba!

titus56

242
RRCs - 2015. május 23. 10:01:15

Hm. Most aztán megfogtál, mert nem tudom, hogy dícsérjem, vagy korholjam-e a verset. Mégis inkább dícsérem., mert néhány szóval, azoknak az ismétlésével is lehet nagyot alkotni. A mondandó a lényeg és nem a forma. Ez, itt sikerült.
Csaba

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.