Cs. Nagy László: Nincseid
Nincseid

Látod: nincseiddal van tele kezem,
csillagok közt nem találok fekhelyet.
Napod szilánkjai vakítják szemem,
csendekkel kötözöm át a sebhelyet.

A harangok is, már mivégre szólnak,
fel úgysem támad az kit eltemettek.
Hulláma sincs az égre néző tónak,
bolyongnak bennem a rég elveszettek.

Szárnyára felvett és reptetett az ég,
nagyokat nyújtóztam, hogy felérjelek.
Hálókat csomózott fenn a szürkeség,
nagyokat, hogy nincseid elférjenek.

A hold is árva lett, bús-emléktelen,
sötét felén elvérzik hallgatásom.
Tüzeket gyújt ingemen a félelem,
arcom tenyerem sírhantjába ásom.
3362
zsubanya - 2015. június 01. 21:38:37

Drága László!
Csak csodálni tudom minden szavad, ahogy gurulnak fájdalmaikkal a térben.....szívetmarkolóan gyönyörű!!!!! szeretettel gratulálok és baráti ölelésem: ZsuzsaSmileThinkingSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.