Simon Dávid: messzi vizeken
messzi vizeken

repcemezők közt gurul a boldogság
egy hajszálad vitorlát bont a tányéron
kiterített pokróc a lelkem
remegő szíved azzal bugyolálom

féktelen száguldás ahogy itt fekszem melletted
felettünk színes léggömbök nyújtóznak
kezed végighúzod arcomon
és elmorzsolódunk a partot érő hullámokban

régi képként nézem most magunkat
rágyújtanék de nincs tüzem
poharam újra megtelik
ott úszom valahol a messzi vizeken
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.