Cs. Nagy László: Veled mozdul
Veled mozdul

Lehet, sosem tudom meg ki vagyok,
és hogy mi leszek,azt is csak talán.
Kezemben a toll még mindig dadog,
pedig túl van már jó-néhány csatán.

Esődtől mindig átázik gúnyám
lélekig, és reszketek hirtelen.
Hiába tárt magam összehúznám,
tőled volna hűs-nedves a kezem.

llatodtól részegen rohannék,
bennem neszezel szívzörej-halkan.
Fényedtől rogy magamban az árnyék,
és veled mozdul a mozdulatlan.

Nincstelenségem lettél örökre,
az egyedül, kihalt utcán kutat.
A házak meleg-magukra lelve,
görnyedve behunyják zsalujukat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.