Tóthné Földesi Ilona: Sorsvonat
I. Sorsvonat

Aranyló búzamezőn, árnyas fák között
száguld a sorsvonat,
ott, hol szőke kalász voltam,
forró szerelem a fák alatt.
A töltésen, zúzott kavicsokon
esti fények lustálkodnak,
pipacsos ruhámat szaggatja
suhanó lég, az árok szélén.
Szembe jön velem a kihagyott
lehetőség robaja, a kattogó sínen,
szembejön a köd, velem szemben az Isten.
A végtelennel összeérnek az évek.

II. Sorsvonat

Vasparipa húzza, tolja a fáradt éveket.
Földhöz ragadt vasúti talpfák
remegnek a súlyos teher alatt.
Nem merek leszállni, nem is lehet.
Nem bántam meg, hogy itt élhettem
köztetek, mert nem egyedül voltam,
nem egyedül cipeltem a remény magvait,
égig érő árnyakat, angyal szárnyakat.
Míg száguld velünk a sorsvonat,
gyűlölködünk, mint sebzett vadak.
Egymásért imádkozunk a bajban,
fohászkodunk, hogy ránk találjon az Isten.
5251
piroska1971 - 2015. július 11. 13:16:09

Nagyon jó és nagyon szép vers!Örülök, hogy megtaláltam!
Gratulálok szeretettel : Piroska Rose

3649
Oroszlan08 - 2015. június 30. 13:36:10

Köszönöm kedves Zsermen a gratulációdat.Smile
A szabad versnek szerintem nagyon fontos eleme a képi megjelenítés.
Üdvözlettel, jó alkotást: Ica

3649
Oroszlan08 - 2015. június 23. 15:39:59

Köszönöm drága Zsófikám a kedves soraidat.
Rám fér, már az Isteni gondviselés.Heart
Szeretettel ölellek: Ica

3649
Oroszlan08 - 2015. június 23. 15:36:49

Drága Kata!
Köszönöm kedves soraidat, elemzésed és a gratulációdat, melynek nagyon örülök, hogy megtiszteltél vele.Smile
Szeretettel Üdvözöllek: Ica

2952
bruxinelli - 2015. június 23. 14:39:11

Drága Ica !
Mindkét versedben fellelhető a kivételes látásmódod. Érezni lehet belőle a sors utazását.
Úgy hiszem ezután a fohász után Isten nem hagy magadra. Mert már rád talált.
Szeretettel, Zsófi

5240
Fekete cica - 2015. június 22. 18:26:29

Kedves Ica!

Verseddel mintha a saját gondolataimat írtad volna ki! Smile
Igen, I. Sorsvonatra fiatalon felszáll az ember. Száguldunk, és hisszük, hogy a vonat sebessége soha nem lassít, nem lesznek akadályok előttünk. A hosszú évek alatt rájövünk, bizony-bizony ez nem így van. II. Sorsvonatba a hátunk mögött hagyott nehéz éveink, jelenünk miatt már csak zötyög az a vonat, az a fiatalság heve alábbhagyott, a vasparipa húzza, de megyünk tovább!

Nagyon jó vers, ha pontozni kellene számomra ez 10+Rose !
Gratulálok!

Szeretettel olvastalak: Kata Smile

3649
Oroszlan08 - 2015. június 22. 16:54:20

Mindig nagy öröm, ha olvasod a verseimet kedves Icu!
Hálásan köszönöm,Rose öleléssel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2015. június 22. 16:52:16

Kedves Barna!
Teljesen véletlen, hogy én is két verset írtam. Csak úgy jött, de nem lehetett egybe mosni, szerintem szorosan összetartoznak.
Köszönöm kedves soraidat, melyben jól látod a kettő közötti különbséget.Smile
Szeretettel üdvözöllek: Ica

524
BogIcu - 2015. június 22. 09:35:07

Kedves Ica!

Egyszerűen élmény olvasni minden versed, gondolataidat az adott témáról remekül adtad át nekünk.Smile
Határtalanul tetszett, szívből gratulálok: IcuRose

4930
barnaby - 2015. június 22. 04:55:33

Remek a vers, nagyszerűen allitasz kontrasztot az elmulo időnek, es a sors könyörtelen voltanak...az első "etap" a fiatalos lendület, az élet vidám, és felhőtlen arcát mutatja meg nekünk. ..de már bepillantast enged az "árnyékos oldalra és is"...A második rész hangulata, sulyos, nehéz , es komor kepekkel lattatja az elmúlást,az emberi sors fölött, annak nehézségeit, gyötrelmeit, könyörtelen voltát. ..Gratulálok, kedves Ica versedhez. Üdvözöllek:BSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.