Cs. Nagy László: Árnyaim
Árnyaim

A háztetőn a lomha éji árnyak
egymáshoz bújnak árván, hidegen,
mint kályha előtt, rőt melegre várnak,
bámész' szemekkel néznek csendesen.

Fénylő csillagport szór az est hajukra,
vállukon hold pihen türelmesen.
Suttogó szelek felelnek szavukra,
majd csendekbe simulnak selymesen.

Lelkemben is hosszúra nőtt az árnyék,
halk sötétben a tüzet keresem.
Az elszállt ígéret remegve vár még,
szárnyával verdes ósdi ereszen.

Leülök kóborló árnyaim mellé,
a csillagokba belehallgatunk.
Ha egy is csak fény-szemét ránk emelné,
de már Isten sem hallja meg szavunk.
3439
titus56 - 2015. június 24. 08:03:56

Smile Zina drága, csókolom a lelkedet, köszönöm.

titus56

3652
zina - 2015. június 23. 12:11:28

Szép, mint mindig énnekem...Nagyszerű vers ez is, amin cseppet sem csodálkozom. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.