Tóthné Földesi Ilona: Esős nyár
Esős nyár

Imbolygó, széljárta esőben ring a nyár,
kértem, hogy vegye fel legszebb ruháját,
két kézzel szórja szét, szép tarka virágát,
festetlen vázába s kerteknek ágyára.
Viruljon szikrázó, felhőtlen reggelen,
vegye végre észre a lüktető pihegést,
zümmögő bogarat, hársak sátra alatt,
ázott szárnyakkal vergődő pillangót,
elhaló madárdalt, fészek édenében.
Mért bujkál az égen felhő közelében,
szeretkeznek éppen, vagy órákig zokognak
kristály ragyogásban, lombok közti fényben.
Észre sem veszi’, bekebelezi az ősz
futó árnya, átvarázsolja a téli éjszakába.
Nyitva az ég, oly szép a nyár, ha ölében
szikráztatja a felkelő Nap sugarát.
3652
zina - 2015. június 26. 15:33:13

Az egész versnek, de minden sornak külön-külön is van valami különös, szomorkás dallama, nekem nagyon tetszik. Gratulálok Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.