Cs. Nagy László: Dolgavégezetlen
Dolgavégezetlen

Mi lehet még köztetek a dolgom,
talán csak az: túlélni önmagam.
Létezésem már nem az én gondom,
akár a sok hasznos haszontalan.

Nyújtózásom születéstől sírig,
hiú remény, még odáig sem ér.
De csak ez egy lehetőség nyílik,
a halandóság mindenkit túlél.

Sokak közt mindig egy vagyok: magam,
kevésemből ugyan mit adhatok?
Köröttem zajlik a sok "számtalan",
egyedül "egyedülségem" konok.

Bővével' van még keserű kenyér,
mindig félrenéz aki jóllakott.
Nem válogathat az ki enni kér,
habzsolja az utolsó falatot,

mert a sok nincsnél minden ehetőbb,
ha az élet a halállal összeér,
nem lesz sem "kevesebb", sem pedig "több",
csak magányos, kinyújtott, kérő tenyér,

és ott állok dolgavégezetlen,
mint egy eltemetett temetetlen.
4005
zelgitta - 2015. június 30. 21:19:39

Kedves László,
ez eléggé deprimáló számadás önnön "egyedüliséged"-del, akivel csendes párbeszédbe kezdesz, olyan belenyugvás-féle kiegyezés a "halandósággal". Aztán csak kijön az elégedetlenség, a sok baj-bánat, amin nem tudtál úgy változtatni, ahogy szerettél volna...Valahogy így értelmezem.
Én azért bátorítani szeretnélek, s bár kényelmes, de "ahogy lehet" álláspont: egy félig telt vagy üres pohár mindig az, amilyen perspektívából szemléljük.

Szeretettel üdvözöl,
B.

5111
mbotiw - 2015. június 30. 20:24:18

Kedves titus!

Micsoda vers! Egyik kedvenceim azok a jó kis odapörkölős, szókimondós szatírák, mert mindig vannak, kell legyenek, akik kimondják a kimondhatatlant. Ez jutott eszembe versedet olvasva. Smile
Az első versszakról:
"Mi lehet még köztetek a dolgom,
talán csak az: túlélni önmagam.
Létezésem már nem az én gondom,
akár a sok hasznos haszontalan."- mély, súlyos szavak, remek rímek, érdekes felépítések. Költői kérdéssel -és válasszal- indítod versed, ám megjelenik egy bizonytalanság, útkeresés is a "talán" szó használatával. Már első olvasásra felfigyeltem a "hasznos haszontalan" jellegű szópárokra, nagyon érdekes (pályázati versem hasonló szópárokat tartalmaz, kicsit meg is lepődtem). Smile A kiemelt és aláhúzott részek a drámai valóságot tükrözik, SAJNOS igazad van minden egyes szónál. Sad
A második versszak:
"Nyújtózásom születéstől sírig,
hiú remény, még odáig sem ér.
De csak ez egy lehetőség nyílik,
a halandóság mindenkit túlél." Ez a versszak lenyűgöző. Annyira művészi az első sor, annyira megható, jobb szavakat talán nem is lehetne találni a mai helyzetre. "De csak ez egy lehetőség nyílik"- az életre való utalás, az általánosan elfogadott élet képe, melyben az élet és a halál nem létezik egymás nélkül. Ezt a témát nagyon szeretem, sokat lehetne rajta vitatkozni az energiamegmaradás elmélete alapján, hogy hova jut a tudat, az az elektromágneses impulzus, melyet az agyunk generál. Ezt összekapcsolva a szimulált világ elméletével az egyik lehetségessé teszi a másikat. Köszi, van ötlet esszéhez. Smile De elkalandoztam, az utolsó versszak külön figyelmet igényel. Ismét megjelenik egy szó holnap feltöltendő pályázati versemből kicsit másképp', "a halandóság mindenkit túlél" sor egyszerre misztikus és egyenértékűségre utaló, hisz a halandóság lényehe a múlandóság, ez pedig egy vadiúj paradoxon, amit a jelek szerint Te találtál ki. Minden elismerésem. Smile
A kövstkező versszak:
"Sokak közt mindig egy vagyok: magam,
kevésemből ugyan mit adhatok?
Köröttem zajlik a sok "számtalan",
egyedül "egyedülségem" konok."- az első sor nagyon elgondolkodtató, a technológia lényege a nagyobb megnyílás, könnyebb kommunikáció , nem pedig az elszigetelődés volt...Sad Újabb költői kérdés, első ránézésre úgy tűnhet, nincs válasz, de a kérdés maga a válasz, amit a "kevésem" jelent. Smile A sok "számtalan" gondolom az emberekre utal, akik lassan már cél nélkül léteznek, az egyedül "egyedülségem" pedig az utolsó, benned ellenálló konzekvenciát jelöli, mely már réges-rég megállapította, hogy ez így nem jó...Sad
A negyedik:
"Bővével' van még keserű kenyér,
mindig félrenéz aki jóllakott.
Nem válogathat az ki enni kér,
habzsolja az utolsó falatot,"- megjelenik a keserű kenyér (most) metafórája (később már allegóriává növi magát), ami a keserű sorsot szimbolizálja. Ugye, aki éhes, nem válogat. Aki él, az örüljön, hogy élhet. Ilyen felfogások is vannak...Sad Az utolsó falat,mint utolsó vacsora jelenik meg, olyan, mint aki tudja, hogy nemsokára vége, saját pusztulásunkat okozó ténybe nyugszunk bele.
Az ötödik:
"'mert a sok nincsnél minden ehetőbb,
ha az élet a halállal összeér,
nem lesz sem "kevesebb", sem pedig "több",
csak magányos, kinyújtott, kérő tenyér,"- pontosan, amit az előbb írtam. Örüljünk, hogy élhetünk, még mindig jobb a halálnál... Az utolsó pillanatban azonban ez az élet is értékét veszti, mert nincs, mire érdemes lenne emlékezni, nem volt cél, nem volt ok, nem volt siker. Voltunk, hogy legyünk.
Az utolsó versszak:
"és ott állok dolgavégezetlen,
mint egy eltemetett temetetlen."- szerintem ez a korona. Ez az, ahol érvényesül a "Naés, majd lesz valahogy!" dolog, hogy elégedettek leszünk a semmivel, s aki igazán megdolgozott az életért, csupán az fog boldogan visszatekinteni. "Eltemetett temetetlen"=élő halott, mármint nem az a ZombiZombi, hanem az, aki csak van, hogy legyen, aki nem gondolkodik, él, de az nem élet, mert értelmetlen. Mint tudjuk: az élet értelme, hogy értelmet adjunk neki. Smile
Összegezve ez egy elég szétcsúszott elemzés volt részemről, de azért megpróbáltam összegezni gondolataimat. Örülök, hogy olvashattalak. Smile

Gratulálok: Mészáros Botond Smile
U.i.: Bocsi a szétszórtságért, elég fáradt vagyok...Smile

5072
kosztolanyimara - 2015. június 30. 19:54:56

Nagyszerű verset írtál, klasszikusok közé kívánkozik.
Idézném a kedvenc sorokat, de majdnem az egészet idemásolhatnám Smile Gratulálok!
üdv,
mara

4977
MMarcsi - 2015. június 30. 19:37:30

Kedves Titus!,elgondolkodtató,mély mondanivalójú soraidat kissé szomorúan olvastam.Keserédes vers nagy igazságokkal!Remélem sok dolgod lesz még neked is addig....
Szép vers így egyszerűen.
Üdvözlettel:Marcsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.