Nagy M. Alexandra: Forróvérű csalfa nyár (2015. július)
Forróvérű csalfa nyár

Lassú léptekkel közelít, felcseréli a tavaszi kabátkát,
Megjött ő, s mit hozott az még? Nyíló rózsát , akácfát!
Átjárta a szellők útját, felhők párnáiból kacsint,
Majd lecsap, és pusztító meleggel itt marad, megint...
Kacagva vérig perzsel, minden folyós ábrándot,
Gondolja, minden övé lehet, meghajoltathatja a világot.
Kerti rózsák kifakadnak, sárga barackok érnek el,
Enyhe eső illatára, vadul, pusztító meleggel felel.
Folyók meleg vizében kínálgatja, a fel frissülés szagát,
Arcokon végig pirulva, kóstoltatja meg , melege sóízű zamatát
A tüdő sivárogva szárad ki, ha vizet nem nyel a test,
S dől ki, mint száraz kóró, mire el jő az est.
Kilenc óra ütésekor, elalszik a napsugár,
S egy picike szünetet tart, a forróvérű csalfa nyár...
5081
Alexandra - 2015. augusztus 21. 07:27:41

Kedves Irén és Barnaby!
Köszönöm szépen a figyelmet, ami a versemrre fordítottatok!
Sajnos, már lassan vége a nyárnak, de nem probláma, mert jön az ősz, s újabb rímeket farag!
Szeretettel üdvözöllek titeket,
Alexandra

1959
haasz iren - 2015. augusztus 19. 14:34:34

Szép vers, szókészlet, ritmust kívánna. Gratulálok.

4930
barnaby - 2015. július 05. 20:31:23

Igen, most ilyen a nyár...remekül láttatod, gratulálok versedhez.Üdvözöllek:BSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.