Kószó Ádám: Felkavart
Felkavart

mindegy, hogy ki kérdez
mindegy, hogy ki lát
nem baj, ha felnagyít
minden kis hibát
apró borsószem
gurul az asztalon
a végén megáll
és végül így hagyom
aprócska zöld gömb
ezernyi látomás
az asztal végén
csak semmi vallomás
mindegy, hogy miért
mindegy, ha kiáll
az esőbe és
cseppenként szétzilál
mindegy, hogy levél
füstölgő avar
nyári szellőként
folyton felkavar
mára eltűnő
emlék az agyban
ugráló gyermek
szétszórt avarban
s a velünk tartó
láncos veszteség
a bennünk élő
mindig szürke éj
mögött tiszta nap
fénylő égitest
múló pirkadat
múló s régies
3652
zina - 2015. július 07. 13:25:29

Remek!
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.