Kasza Peter: Zombi szerelem szonett (2015. augusztus)
Zombi szerelem szonett

Érted dobban bomló szívem, szerelmem,
pumpálja még szénfekete vérem.
Ó, bár ne sírbolt volna házam rég,
ne kellene fagyos földben hevernem.

Ám egyszer majd nem kell téged keresnem,
szép alakod felfedi a hold fénye.
Elém tárul holt szerelmem lénye
s minket rejt majd el halotti leplem.

A sötét éj majd sóhajunkat hallja,
a zordon hajnal néma eskünk vallja,
a kesergő pirkadat velünk búsul.

Minket óv majd az ónix színű égbolt,
elvész az óra, mikor idegen volt
a rémmosolyunk s rothadó húsunk.
4992
kaszapeter - 2015. augusztus 05. 12:00:38

Köszönöm, Boti, nagyon örülök, hogy tetszett! Mesteriek az elemzéseid, talán még jobban ismered a verset, mint én magam. Pfft Azért külön köszönet, hogy sajátosnak, egyedinek nevezed, azt hiszem ennél többet nem is kívánhatok. A verset megírni eléggé örömteli volt, a témája miatt és azért, mert nem írtam még előtte szonettet.
Köszönet még egyszer. Wink

Üdv,
Peti

5111
mbotiw - 2015. augusztus 04. 21:28:38

Kedves Peti!

Habár nem vagyok a téma legnagyobb rajongója, meg kell mondanom, hogy nagyon jó lett! Grin
Kifeküdtem az itt-ott megjelenő kis (szó szerint) foszladozó hozzátűzésektől, az egész hatalmas! Smile
A versnek a sajátos aurája igazán kíváncsivá teszi az olvasót. Sőt, a fennebb említett kis hozzátűzések miatt egyszerre éreztem játékosnak és romantikusnak. Szóval, nagyon ott van! Wink

"Érted dobban bomló szívem, szerelmem,
pumpálja még szénfekete vérem.
Ó, bár ne sírbolt volna házam rég,
ne kellene fagyos földben hevernem."- már az első versszak miatt eldöntöttem, hogy ez bizony meg lesz "kommentálva" ( Smile), sikeresen érezteted olvasóiddal, hogy a kiemelt részek olyan természetesek egy zombi számára, igazán semmi kihívó nincs benne (bár azért annyira nem is díjazza). Smile

"Ám egyszer majd nem kell téged keresnem,
szép alakod felfedi a hold fénye.
Elém tárul holt szerelmem lénye
s minket rejt majd el halotti leplem."- érdekes a rímpárok felépítése is, hiszen az első két versszakban ölelkező, az utolsó kettőben pedig páros és áthajló. A versszakban aláhúzott szóhasonlóság még kedvencebbé teszi a verset az olvasó számára, az utolsó soros utalás megint sokkolóan jó. Smile

"A sötét éj majd sóhajunkat hallja,
a zordon hajnal néma eskünk vallja,
a kesergő pirkadat velünk [/i]búsul.

Minket óv majd az ónix színű égbolt,
elvész az óra, mikor idegen volt
a rémmosolyunk s rothadó húsunk
."- ismét egyedi hangzású sorok, remek képek, és ismét az utalás. Smile

Gratulálok: Mészáros Botond Smile

4992
kaszapeter - 2015. augusztus 03. 11:55:33

Köszönöm, Tünde! Örülök, hogy én is ki tudlak készíteni néha, szerintem még elég sokkal "tartozom" neked ilyen téren... Pfft
A Tim Burton hasonlat külön örömmel tölt el. Wink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.