Nagy Antal Róbert: Jelenkor
Jelenkor

Vakon gazol a megvetés
a bűn burjánzó kertjében,
de a torkán is ott a kés,
mert a fene is fenét fen.

A semmittevés nyílt sebét
közös közöny géze fedi.
Magát piszkolja a szemét,
tükrében a szépet teszi.

Egy rákos hulló hajába
kapaszkodik a szánalom.
Alszik a füstös kaszárnya,
verseket vérzik bánatom.

Őrt állnék kint a reménnyel,
de álomport hint az érdek.
Mindent visz, mindent merészel
bent, és én vagyok az étek.

Zavar és kavar az önzés,
a saját aknánkra lépünk.
Egymás torkának ugrunk és
álmokat szőni sincs kedvünk.

Talán jön és szór egy angyal
szeretet-magot a földre.
A fácska dacol a faggyal,
gyümölcse táplál örökre.
4944
Roberto - 2015. augusztus 30. 06:35:10

Köszönöm Kedves Piroska!

5251
piroska1971 - 2015. augusztus 29. 08:42:06

Egyre több szeretet-magra lenne szükség itt a földön,hogy sok sok szeretet fakadjon és nőjön az égig! Nagyon szemléletes, elgondolkoztató a versed, kedves Robi! Fogadd elismerésem! Rose

4944
Roberto - 2015. augusztus 10. 13:34:55

Köszönettel vettem Kedves Zsermen! Üdv: Robi

4944
Roberto - 2015. augusztus 09. 19:41:49

Köszönöm Barna! Üdv: Robi

4930
barnaby - 2015. augusztus 09. 18:00:30

Robi, ez nagyon jo vers, magvas gondolatokkal...tetszett.Gratulalok:bSmile

4944
Roberto - 2015. augusztus 08. 09:24:59

Köszönöm Rzsike a hozzászólásodat! Üdv: Robi

4694
Rzsike - 2015. augusztus 07. 10:53:42

"
Őrt állnék kint a reménnyel,
de álomport hint az érdek.
Mindent visz, mindent merészel
bent, és én vagyok az étek.

Remek és szomorúan igaz,

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.