Tóthné Földesi Ilona: Feledékenység
Feledékenység

Pislákol, mint szerény mécses
a szunnyadó szó, a gondolat,
kétség támad fel ijedten,
remegve, hogy mindent elfelejt,
a tegnapokból a tündöklő jelet
nem ismeri fel, mi-végre van jelen.
A szavak között mért bujkál
kaján mosoly, hol csavarog
az irigyelt, szépen összeállt sor?
Helyet keres magának a félelem.
Törik darabokra a szó, a gondolat.
Nem vigasz a hanyatló értelem
csak az Isten, elveszni nem hagyja,
oltalmat, kétkezi áldást oszt,
lobogni küldi a végtelenbe
a száraz szót, a gondolatot.
3649
Oroszlan08 - 2015. augusztus 11. 11:13:38

Drága Mara!
Az a bosszantó, hogyha kering az agyamban valami szép gondolat, szó, vagy fejben már megírtam egy verset, csak nem volt módom leírni, úgy elszállt, mintha nem is lett volna.Smile
Szeretettel ölellek: Ica

3649
Oroszlan08 - 2015. augusztus 11. 11:09:48

Kedves Eta, köszönöm, hogy olvastál. Gondoltam is, hogy vagyunk többen így. Jó, hogy csak a rövidtávú memória hagy ki néha-néha.Smile
Üdv. Ica

3342
rozsaschvalm - 2015. augusztus 11. 10:47:11

Drága Ica!
A feledékenység mögött ott rejlik a korral járó bölcsesség.
Szeretettel gratulálok! RózsaHeart

5072
kosztolanyimara - 2015. augusztus 11. 09:23:46

Nem úgy látom, ez jól sikerült. Smile
ölellek,
mara

3377
LIne - 2015. augusztus 11. 08:04:22

"a szunnyadó szó, a gondolat,"

...hm, sokan küzdünk ezzel a jelenséggel.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.