Tóthné Földesi Ilona: Zárójel között
Zárójel között

Ha lefújja legszebb ruhám a szél
ébren vagy alva, észre sem venném,
ha itt lennél a forró ég alatt,
szétbomló időbe beleszőne
az emlékezet, a boldog pillanat.

Lehetett volna egy szép napom,
mezei virágok, meg nem alázott
lelkemen csöppnyi ékszerek.

Dér lepett be mindent a réten
tűntek a csodálkozó fények,
Bűvös hurokba zárt a csend,
boldogtalan visszhangzó neszek.
5286
a_andrea - 2015. augusztus 21. 09:54:04

nagyon szép. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.